A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - GYULAI Éva: Hunyadi János emblémája Ottavio Strada 1585 körül készült rajzán

294 Gyulai Eva 8. kép. Ottavio Strada: Hunyadi János emblémája, 16. század vége (Sáfrányné Bálint Anna rajza, BSB-Hss Cod. icon. 425. f62r alapján) Fig. 8. Ottavio Strada: emblem of John Hunyadi, the end of the 16

h century (Drawn by Mrs. Anna Sáfrány, née Bálint based on BSB-Hss Cod. icon. 425. f62r) akárcsak a címerpajzs a címereknél, Antonio Severinonak ugyanis, legalábbis Ammirato szerint, nem volt impresája, mottója is ezt a hiányt magyarázza. Kérdés, hogy aló. század közepén Nápolyban élt és a Sedile di Porto nemesi autoritáshoz tartozó Antonio Severino devizája hogyan került Hunyadihoz Ottavio Strada rajzgyűjteményében. A kérdésre egyértelmű feleletet adhatunk: Strada tévedett, amikor a mottót, ráadásul némileg megváltoztatva, Hunyadi Jánosnak tulajdonította, s az eredetileg szerelmi, sőt negatív impresából politikai jelvényt alkotott, amelynek így az lehet a jelentése, hogy ha Hunyadi élne, minden bizonnyal ismét meglelné és magára öltené a pajzsot mint fegyvert. Hunyadinak természetesen ismét a török ellen kellene harcolnia, a török veszély ugyanis Strada és II. (I.) Habsburg Rudolf korában, aló. század végén is a legsürgetőbb politikai kérdés volt Európában. Strada tévedését jelzi, hogy Hunyadi János emblémája már nem került be a Symbola divina et humana c. Prágában megjelent metszetes műbe, amelynek metszeteit, Strada rajzai alapján, Aegidius Sadeler rézmetsző, II. Rudolf udvaronca készítette (SADELER 1600; TYPOTIUS 1601-1603). Ottavio Strada figyelmetlenségét, (szándékos?) tévedését jelzi, hogy rajzalbumának Szkanderbég impresája a TE NUNQUAM 77M7/-mottóval eredetileg II. Bourbon Henrik navarrai királyé (15031555) volt (

C

OHEN DE VINCKENHOEF 1853, 35; CHASSANT—TAUSIN 1878-1895, 2, 686), igaz,