A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - GÁL-MLAKÁR Zsófia: Tomori Pál, Benkner János és a sajókazai pasztofórium lehetséges kapcsolatáról.
Tomori Pál, Benkner János és a sajókazai pasztofórium 279 ösztönözték, hogy felöltse a ferencesek ruháját" (MÁLYUSZ 2007, 217). Alig tölthetett azonban mintegy két és fél évet a szerzetesi lét magányában, amikor élete gyökeres fordulatot vett és immár sorsa beteljesülése felé sodródva a kalocsai érseki székbe emelkedve elérte a hőn vágyott előmenetelt, de a végek védelmének árán, egy olyan időszakban, mely a legnagyobb veszéllyel fenyegette az országot. A források szerint már Nándorfehérvár ostroma előtt felvetődött Tomorinak a hadsereg élére helyezése, annak 152l-es eleste után személye még inkább felértékelődött, de a kérések (BENITS 2001, 187), melyekkel ostromolták nem értek célt, csupán VI. Adorján papa kinevező okirata 1 8 bírta rá Tomorit a kalocsai érsekség és vele az alsómagyarországi főkapitányság elfogadására. Az ország védelmének terhét viselő érsekséget Tomori „...korlátozott joggal, meghatározott célra kapta." (SZAKÁLY 1976, 98). Ennélfogva azonban képtelen volt az érsekség pusztuló javainak kezelésére és abból a határvédelem teljes ellátására, miközben a királyi udvarban való részvételét és az ügyek irányítására való befolyását sem fejthette ki folytonos hadi feladatai és délvidéki jelenléte miatt (SZAKÁLY 1976, 99). A királyi kincstárból csak nagy gonddalbajjal megszerzett anyagi támogatás azonban a harcok során lassan jutott el a végekre, Tomorinak minden befolyását latba kellett vetnie, olykor kemény hangú vagy alázatos kérelmező leveleket írnia az uralkodóhoz (THALLÓCZY-ÁLDÁSY 1907, 117), vagy tárgyalásokat folytatnia Campeggio pápai legátussal és Burgio nunciussal, hogy eredményeket érhessen el. 1523 augusztusában még sikerült visszavernie Ferhád boszniai pasa csapatait (BESSENYEI 1981, 24), de a következő két évben zsold híján, igazi támogatás nélkül, komoly felkészülést nem tudott előkészíteni, noha a családjával menekülő Bakics Pál hírei újabb Belgrád felől érkező támadást jósoltak a következő tavaszra (FRAKNÓI 1881a, 391). A válságos helyzetben az uralkodó döntéseit nehezítette, hogy folyamatos pártharcok folytak az egyes nemesi csoportosulások között és több hatalmaskodó főúr a helyzetet arra használta, hogy a zavaros időkben újabb birtokokat szerezzen meg a védekezés helyett (BESSENYEI 1981, 25). Tomori elkeseredésében több alkalommal lemondott főkapitányi tisztéről (THALLÓCZY-ÁLDÁSY 1907, 115) és végül pénzt Burgiótól kapott a fenyegető veszély elhárítására (THALLÓCZY-ÁLDÁSY 1907, 117), melyet aztán Pétervárad megerősítésére költött. Az újabb török támadás hírére Tomori újra és újra támogatást kért, olykor elkeseredett hangú levélben igyekezett az uralkodó lelkiismeretét felébreszteni. 1 9 Később, bár ismételten lemondott, nem habozott a seregek élére állni és kitartani, miközben országgyűlésen döntöttek újabb pénzösszeg megajánlásáról a várható hadi készületek költségeire (FRAKNÓI 1881, 736). Miközben a király közfelkelést hirdetett meg és Tolnán maga is táborba vonult Pétervárad elesett Ibrahim nagyvezír hadaitól. Az összehívott táborba a magyar nemesség csak lassan szállingózott majd úgy döntött, Tomorit nevezi ki hadvezérének. Itt azonban folyamatos viták kezdődtek az azonnali támadásról, a többség alábecsülte a török seregek nagyságát (BENITS 2001, 216-217). Eközben Tomori csekély seregével folyamatos harcban igyekezett a Nándorfehérvár és Eszék közötti Dunaszakaszon feltartóztatni a török betöréseket. Amikor pedig a török átkelt a Dráván többen javasolták, hogy a király ne támadjon, hanem várja be Erdélyből Szapolyai János és a horvát végekről Frangepán Kristóf csapatait. E vitát végül a hevesebb, támadást sürgető fél nyerte 1 8 1523. február 23-án született az okirat, de Tomori májusban hagyta el a kolostort véglegesen (FRAKNÓI 1881,310). 1 9 Tomori Pál kalocsai érsek levele II. Lajos magyar királyhoz. 1526. július 5. (B. SZABÓ 2006, 67-69)
