A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - GÁL-MLAKÁR Zsófia: Tomori Pál, Benkner János és a sajókazai pasztofórium lehetséges kapcsolatáról.

Tomori Pál, Benkner János és a sajókazai pasztofórium 277 darab is Bernardo és Antonio Rosselino, Mino da Fiesole, valamint Luca Robbia műhelyeinek hagyományait folytatja. A toszkán tabernákulum-típusra jellemző pilaszterekkel körülvett fülkéből álló, konzol által tartott és lunettás oromzattal lezárt szerkezet egy változatának lehetünk itt is tanúi. A záró oromzat itt azonban a megszokott lunetta helyett timpanont kapott. E hiányzó darab felderítésére adhat némi reményt, hogy Vargha 1950es útja után Megay Géza muzeológus 1954. március 16-17. között végzett sajókazai helyszíni ellenőrző kiszállása során egy a sajókazai kastélytól északkeletre lévő elhagyatott, romos magtár falainak vizsgálata során egy töredékes vörösmárvány-tömböt fedezett fel, melyen gótikus maiusculával írt szöveg tűnt elő.

1

3Azonban a múzeumnak megküldött jelentése mellett rajz-, illetve fotó-melléklet nem található, így nem tudhatjuk e töredék esetleg azonosítható-e valamely, ma, a múzeum gyűjteményében fellelhető darabbal. Lehetséges, hogy ez a töredék Perényi Imrének a kurityáni pálos kolostorban elhelyezett sírkövének egy darabjával azonosítható,

1

4 amely ma a múzeum gyűjteményében is megtalálható és anyagában azonosnak tűnik a pasztofóriummal. Ha tehát hihetőleg Megay nem is a pasztofórium hiányzó részét találta meg, azt azonban kétségtelenné tette, hogy annak előkerülése a későbbiekben még lehetséges, sőt maga a pasztofórium fellelési helyét illetően is magyarázattal szolgált, amennyiben valóban az egyik falubeli házból került elő 1950-ben a szentségtartó.

1

5 13 Megay Géza muzeológus 1954. március 20-án kelt jelentése. — HOM HTD, 69.5.112. 10. 1

4 Perényi Imre, Zsigmond titkos kancellárjának sírkövét Czeglédy Ilona találta meg az újházi vagy nyárádinak is nevezett pálos kolostor sekrestyéjében annak 1969-es feltárásakor. A sírkő ma a Herman Ottó Múzeum tulajdonában van: HOM ltsz.: 82.1.2. (GUZSIK et al. 2006, 349, 4.52 kat. sz., illetve MlKÓ 2008, 256) 1

5 Megay jelentése erről így szól: „Sajókazán immár egy közeli házban egy alkalommal szép vörösmárvány pasztofórium is került elő. Ez a két A pasztofórium megrendelőjének személyét illető további kutatás vezetett el Johannes Benkner és Tomori kapcsolatának vizsgálatához. E kapcsolat egyik legérdekesebb eleme Benkner nemesítésének története. Benkner először 1509. január 25-én nyert nemesítő címeres levelet II. Ulászlótól, amelybe különleges módon egy a birtokadományát rögzítő korábbi oklevél szövege is belekerült.

1

6 A címeres levél szövege szerint Benknernek maga Tomori Pál ajándékozta oda Abaújban található Papipusztán lévő birtokát és udvarházát barátságuk kétségtelen bizonyítékaként („ex mutua charitate et amicitia ") és az ő közbenjárására, valamint szolgálatai elismeréséül emelte nemesi rangra a gazdag patrícius kereskedő-polgárt az uralkodó. Igen árulkodó e tény arra nézve, hogy a mély barátságként leírt kapcsolat a távoli brassói bírónak talán anyagi ellentételezésül is szolgálhatott a sikeres üzleti együttműködésért. Nem kételkedhetünk természetesen baráti szeretetük valóságos voltában, ugyanakkor magyarázatot lelhetünk arra, hogy az adományozó diplomában megörökített címere miért mutat feltűnő hasonlóságot a sajókazai pasztofórium konzolán elhelyezett, eddig azonosítatlan címerrel (1. kép). Azt már maga Joó Tibor is bebizonyította kitűnő tanulmányában, hogy a címert teljes bizonyossággal a Tomorihoz kapcsolni nem lehet (JOÓ 1988, 252), de arra nem sikerült magyarázatot találnia, hogy mely családhoz lenne köthető. A kérdést később Simon Zoltán régész azzal a magyarázattal igyekezett megoldani miszerint a pasztofóriumot Tomori készítette volna az idő előtt elhunyt menyasszonya, az egyik Putnoky-leány emlékére (SIMON 2002, 143). Itt azonban egy kitérőt kell tennünk Tomori életének e szakaszát illetően. darab-ti. az 1954-ben előkerült (a szerző megjegyzése)-ugyanilyen vörösmárványból van." — HOM HTD, 69.5.112. 1

6 A birtokadományozó oklevél 1509. január 20-án kelt Nagyszombatban (GYÁRFÁS 1911, 15).