A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - MISKOLCZI Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2010

270 Miskolczi Melinda Az ásatás teljes területére jellemzőek a nagyméretű, szabálytalan alakú és eltérő mélységű gödörkomplexumok, amelyek rendkívül nagymennyiségű bronzkori leletanyagot tartalmaztak. A hatvani és a füzesabonyi kultúrák jellegzetes házi-és díszkerámiái egyaránt megtalálhatóak a fazekas termékek között. A plasztikus díszítésű tároló edények, erjesztő edény, a nagyméretű, vastag falú, hordozható tűzhelyek töredékei, az oszlopszerű „agyaglábak" (szerkezeti elemek?), az ág- és karólenyomatos paticsdarabok, kúp alakú agyagnehezékek, kocsikerekek, kiegészíthető korsók, csuprok, miniatűr edénykék, stb. nagy számban fordulnak elő a leletek között. A tavalyi évben az egyik nagyméretű gödrünk kútnak bizonyult, amelynek teljes feltárását idén végeztük el. Az 50 cm-re lehumuszolt felszíntől mért mélysége 400 cm, átmérője 199 x 226 cm, típusát tekintve az őskorban általánosan elterjedt földkút. Rendkívül gazdag leletanyaga a bronzkor középső szakaszához köti (hatvanifüzesabonyi kultúra). A kút elmetszett egy kisméretű, szabályosan kerek, faszenes gödröt, amelyből egy cipó alakú őrlőkő és nagyon szép, meander díszes újkőkori kerámia került elő. A késő bronzkori pilinyi kultúra leletanyaga a patakmeder felé eső, lejtős részen szinte már alig képviseltette magát, amely esetleg a császárkori bolygatás következménye is lehet. Két ENy-DK-i tájolású, jobboldalán fekvő, zsugorított, melléklet nélküli csontvázat is feltártunk. Egyikük koponyája fölött egy szép, pattintott kőpenge hevert, azonban a sírhoz tartozása bizonytalan. A település kiterjedésének tisztázásához újabb felszín humuszolását végeztük el, amelynek eredményeként sikerült a D-i határát meghatároznunk. Az ásatás során 383 objektumot tártunk fel, amelyek túlnyomó része Vatta-Testhalom bronzkori teli telepéhez tartozik. A kutatási eredmények jelentőségét az adja, hogy mindeddig még nem sikerült a teli telepek külső települési területét és az azt védő sáncárkot feltárni. Munkatársak: P. Fischl Klára régész (Miskolci Egyetem), Hajdú Melinda, Nagy Zoltán technikusok (HOM), Nagy S. József rajzoló (HOM). Vatta-Dobogó, 2. lelőhely (Somogyi Krisztina) Vatta községtől délnyugatra kb. 1,5 km-re, a Geszti- és a Csincse-patakok által három oldalról körülvett határrész a Dobogó, itt található az ismert Testhalom nevű tell is. A dűlő északkeleti szélén a Vatta 1. lelőhelyen Koós Judit végzett régészeti feltárást a tervezett patakmeder-áthelyezés előtt. Az előzetes hatástanulmány az 1. lelőhely és a Csincsepatak közötti rövid, kb. 100 m-es szakaszon szórvány kerámiatöredékek alapján jelölte ki a 2. lelőhelyet. A terület a Dobogó határrészt is magába foglaló domb lábánál nyúlik el, lapos, mély fekvésű, lényegében a Csincsepatak egykori öntésterületéhez tartozik. A terület szondázása negatív eredménnyel zárult. Vatta-Telekoldal-dűlő, 3. lelőhely (Somogyi Krisztina) A lelőhely Vatta község D-i szélétől 1 kmre D-re, Csincse községtől 2 km-re ENy-ra található. A területen a Mátrai Erőmű Zrt. a Gelej- és a Csincse-patak medrének áthelyezését, új patakmeder kialakítását kívánta megvalósítani a meglévő bányaterület kiterjesztése céljából. A lelőhelyen összesen 282 objektumot dokumentáltunk, amelyek között neolit és rézkori gödörmaradványok, a kora rézkori tiszapolgári kultúra egy csontvázas temetkezése, a középső rézkori füzesabonyi kultúra birituális temetője, a késő bronzkori pilinyi kultúra településrészlete és egy szarmata kori épület szerepelnek. A terepbejárás során gyűjtött népvándorlás kori, Árpád-kori és késő