A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - MISKOLCZI Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2010

262 Miskolczi Melinda járdaszakasz felbontásakor, illetve az úttest túloldalán lévő hídtól mindkét irányban, a Szinva partján, a 30869/2 hrsz.-on. 2010. október 5-15. között került sor a 30869/2 helyrajzi számú ingatlanon, a Szinva híd mindkét oldalán az itt lévő járdaszakaszok egy-egy részének felbontására, illetve a járdaszakaszok és a 2006. évi feltárás határa közötti területek, valamint a járdaszakaszok és az útpadka közötti területek feltárására. A próbafeltárás indokául az szolgált, hogy ezeken a szakaszokon a 2006-ban előkerült kora újkori épületmaradványok falainak folytatódása volt feltételezhető. A feltárás során azt tapasztaltuk, hogy az itt elhelyezett közművezetékek az esetlegesen előforduló régészeti jelenségeket is szétrombolták. Miskolc, Görgey A. u. 28. (Szolyák Péter) A bükkábrányi 7,6 millió éves mocsárciprusok és a földtörténeti miocén kor bemutatására hivatott Pannon-tenger Múzeum építését megelőzően régészeti megfigyelést, majd megelőző feltárást végeztünk az érintett területen. A régészeti megfigyelés során néhány őskőkori kőeszköz, majd a megelőző feltárás alatt egy teljes alapterületében megmaradt, 19. század első felében épült lakó- és borház, valamint a Kálvária szintén 19. századi kerítésének és főkapujának maradványai kerültek elő. A lakó- és borház 1817 és 1857 között épült. Habár 1857-től döntően egyházi tulajdonban volt, alapvető funkcióit (lakóház és borház) valószínűleg hosszabb időn keresztül megőrizte. Levéltári forrásokból egyértelműen kiderül, hogy 1873-ban, kevesebb mint egy évig kolerakórházként is üzemelt. A ház az 1930-as évek első felében már rossz állapotban volt, pusztulása 1944-45-re valószínűsíthető. A feltárt épület É-D-i tájolású, Ilm széles és 13,7 m hosszú. Az eredetileg egyemeletes épületből a földszinti helyiségek maradtak meg: egy lépcsőfeljáró, egy kisebb raktár vagy hátsó szoba és egy nagyméretű, több értékes részletet tartalmazó, utcára nyíló szoba. Ez utóbbiban kőpárkányos kandalló biztosította a fűtést. A helyiségben kezdetben téglapadló, majd később erre épített deszkapadló volt a járószint. A ház déli falához utólag, feltehetően 1873-ban, a kolerajárvány idején épült kőből egy kb. 2 x 2 m alapterületű veszélyeshulladék-tároló, melynek beöntője a lépcsőfeljáróból nyílott. A 20. században több kisebb átalakítást is elszenvedett az épület. A II. világháború végén már a földig rombolt épület romjaira temetkeztek. Az ásatás során, az épületen kívül a Kálvária egykori kétszárnyas neogót főkapujának helyét és kőkerítését is feltártuk. A kerítés vonalát közel 50 méteren keresztül sikerült azonosítani. Habár a főkapu oszlopait nem találtuk meg, a kapu mögötti lépcsősor romjait teljes felületen tudtuk dokumentálni. Az ásatási területen részben különálló sírokban, részben két tömegsírban eltemetve több mint 30 ember maradványait azonosítottuk. A temetéseket a II. világháború végére valószínűsíthetjük. A csontok egykor kórházban meghalt emberek maradványai. Több csontvázon szabályos amputálás nyomai láthatók. A sírokban igen kevés mellékletet tártunk fel (néhány gomb, pénzérme, ki nem lőtt lövedék, katétercsövek). Miskolc, Harsányi elágazás (Szolyák Péter-Csengeri Piroska) Az 1999-ben megelőző feltárás keretében megismert (Miskolci Egyetem BTK Ős- és Ókortörténeti Tanszék; Dr. Ringer Árpád ásatásvezető) őskőkori régészeti lelőhely legnagyobb leletsűrűséget mutató részéhez közel 2010 márciusában rétegtisztázó ásatást, környezetében pedig terepbejárást végeztünk. A feltárás 1,5 x 2,5 m nagyságú szelvényét 1,7 m mélységig bontottuk. A szelvényből 3 db kőeszközt és néhány rossz megtartású őskori kerámiát gyűjtöttünk. A szelvényből 10