A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - MISKOLCZI Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2010

260 Miskolczi Melinda tunk, melyek igen gazdag leletanyagot szolgáltattak és feltehetően a 2008-ban megkutatott 4. lelőhelyen már megtalált szarmata településhez tartoznak. Hídvégardó, Tornai út 73-84. (Csengeri Piroska) 2010. szeptember 6. és október 1. között régészeti megfigyelést végeztünk Hídvégardó belterületén, a község csatornázásának kivitelezési munkáinál. A megfigyelés alkalmával új régészeti lelőhely került elő, melynek jelenségei az Árpád-korból és a középkorból (1315. század), valamint a kora újkorból (?) származnak: gödrök, földbemélyített házak, kemencék. 45 objektumot dokumentáltunk, melyek metszetéről szöveges, fotó- és rajzdokumentáció készült. Kibontásukra nem nyílt lehetőség, mivel a templom Ny-i oldalán futó vezeték árkát a jelenlegi közútba vágták; a templom K-i oldalán pedig egyes részeken hasonló volt a helyzet, míg a többi területen a homokos altalaj omlékonysága, vagy a párhuzamosan futó közművezetékek tették lehetetlenné a rábontást. A templom Ny-i oldalán a Tornai út 72. és 84. számok közötti vezetékszakaszt, míg a K-i oldalon a 41. és 79. számok közötti területet tudtuk megvizsgálni. A lelőhely D-i szélét a páros oldalon a Tornai út 84., míg a páratlan oldalon a Tornai út 73. sz. porták előtt figyeltük meg. Az előkerült lelőhely E-i széle bizonytalan, mivel az északabbi vezetékszakaszokat nem tudtuk megvizsgálni. Az elkerített porták miatt a lelőhely K-Ny-i kiterjedését sem sikerült megállapítani. Munkatárs: Hajdú István Kiskinizs-Temető-domb (Szolyák Péter-Horváth Antónia) A Kiskinizs és Csobád települések közötti optikai összeköttetés kiépítéséhez kapcsolódó örökségvédelmi hatástanulmány régészeti fejezetének elkészítésével összefüggésben régészeti helyszíni szemlét és terepbejárást végeztünk a Kiskinizs község területén található Temető-dombon. A Temető-dombon és tőle K-re és D-re egy kb. 50 méteres sávban, 123-126 mBtf közötti magasságon, egy 400 x 350 m kiterjedésű, EKDNy-i irányultságú, újkőkori, bronzkori és középkori leletanyagot szolgáltató régészeti lelőhely található. Jelenleg részben szántó, részben használatban lévő temető. Komlóska-Pusztavár (Gál-Mlakár Viktor) Az első régészeti kutatásokat egy évtizeddel követően, 2010-ben megkezdődhettek Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyik korai, archaikus formájában fennmaradt kővárának állagvédelmi, romkonzerválási munkái. A romkonzerválásra kijelölt D-i várfalszakasz régészeti kutatására 2010 júliusában és augusztusában került sor. A régészeti kutatás során célunk egyrészt a még látható várfal felületének megtisztítása volt, másrészt a föld alatt lévő faltömbök esetében az állagvédelmi munkákra már alkalmas falmag kibontása volt a feltárás célja. Ennél a munkafázisnál a várfal külső síkjának épségben maradt részletei a várudvar szintjétől mérve mintegy 200-250 cm-rel mélyebben kerültek elő, gyakran együtt a hegy sziklájával. A kutatás során a DNy-i falszakasz K-i végénél egy átlag 80-90 cm széles falszakadást tártunk fel. Ezen a keskeny szakaszon a fal tömbje a természetes sziklafelszínig kiromlott. Ezen a részen így lehetőségünk nyílt, hogy vizsgáljuk a fal építésének középkori módszerét. Ennek a megfigyelésnek a tapasztalatait felhasználtuk az állagvédelmi munkák során. A kutatás második szakaszában a D-i várfalszakasz belső oldalán hajtottunk végre szintsüllyesztést, egyrészt a várfal belső falsíkjának meghatározása végett, másrészt az állagvédelmi munkákhoz szükséges tereprendezés szakszerű lebonyolítása és ellenőrzése miatt. Meghatároztuk a várfal nagyméretű