A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)
RÉGÉSZET - MISKOLCZI Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2010
A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2008 257 Bekecs-Homok-halom (Szolyák Péter) A Bekecs, Homok-halom nevű régészeti lelőhelyen áthaladó tervezett optikai kábelfektetés nyomvonalának 25 m hosszú szakaszán, próbafeltárás keretében, 3 db régészeti objektumot (1 cölöplytik, 2 gödör) sikerült azonosítanunk és feltárnunk. Az egyik gödörből 2 db rossz megtartású őskori kerámia került elő. A másik gödör és a cölöplyuk nem tartalmazott régészeti leletanyagot. Bekecs-Taktára-járó, 3. lelőhely (SzerencsKocsonta-határ) (Szolyák Péter) A Bekecs-Taktára-járó 3. lh. (SzerencsKocsonta-határ, Szerencs-Takta-part) elnevezésű lelőhelye(ke)n a fektetésre kerülő optikai kábel nyomvonalának 40 m hosszú szakaszán, próbafeltárás keretében összesen 13 régészeti objektumot (4 db cölöplyuk, 9 db gödör, mely utóbbiakból 3 db valószínűleg ház foltja) sikerült azonosítani. A Kivitelező (Oláh és Társa Kft.), miután a régészeti fedettségről tájékoztatást kapott, úgy döntött, hogy max. 15 m-rel K felé eltolva a nyomvonal érintett szakaszát, kikerüli a feltárandó objektumokat és az eredeti nyomvonalszakaszt további bolygatás nélkül visszatemeti. Az új nyomvonalszakaszon régészeti leletek nem kerültek elő, régészeti jelenségeket, objektumokat nem figyeltünk meg. Bükkábrány-Vasúti-dűlő (Bánya, VI. lelőhely) (Simon László) A lelőhely Bükkábránytól K-re mintegy 4,8 km-re, a Csincse-patak egyik jobb oldali dombvonulatán húzódó Vasúti-dűlő D-i felén található. Lokalizálása 2006-ban történt, amikor örökségvédelmi hatástanulmány tisztázta a Bükkábrányi Bánya fejlesztési területének régészeti érintettségét. 2008-ban e területhez csatlakozóan vízelvezető árok („csorga") és a H-9/5-7. számú kutak földmunkáinak kivitelezésekor Selján Éva és Veres János tárta fel a munkaterületeket, amelynek során 82 római császárkori (szarmata) települési objektum került elő. 2010. évi ásatásunk területe ehhez illeszkedve a terepbejárással körvonalozott régészeti lelőhelyen történt. A munkálatok első fázisában szondázó árkokkal (I—VII.) pontosítottuk a feltárandó területet, majd az így körvonalazott felületen a felső humuszréteg eltávolítása után további 69 régészeti jelenséget figyeltünk meg és tártunk fel. Ezek egy újkori kábelárok (135. objektum) kivételével valamennyien a terepbejárásból megismert szarmata település objektumai voltak. A feltárt régészeti objektumok egy nagy kiterjedésű település ÉNy-i részhez tartoznak. Nagyobb részük különféle tároló gödör volt, közülük egyikben (106. objektumban) DKÉNy tájolásban bal oldalára fektetett felhúzott lábú, behajlított karú csontváz, vállánál egy másik egyedhez tartozó koponya és egy kisgyermek (újszülött) rossz megtartású vázmaradványai voltak. A gödör leletanyagát késő szarmata korongolt szürke és téglapiros kerámia, őrlőkő töredékek, patics valamint egy kovapenge töredéke és csontfésű töredékei tették ki. Néhány mélyebb gödör kút lehetett (85, 139, és 141. objektum), a lelőhely szélén feltárt árokrészletek (118, 130. objektum) karámárokként szolgálhattak. Külső tűzhely volt a 131. sz. objektum, amelynek gödre fölé a D-i oldalon elhelyezkedő oszloplyukak tanúsága szerint tetőszerkezetet is emeltek, a gödör É-i szélén található, kerekded (110 x 90-100 cm-es) egyrétegű kemencének 5-8 cm magasan megmaradt a falazata. Egy másik, kisebb tüzelőhely foltja a gödör DNy-i oldalán volt, rajta és mellette kisebb kövek feküdtek. A tűzhelyet ráásták egy méhkas alakú tároló gödörre (127. objektum). Az előkerült településrészlet objektumaiban viszonylag kevés leletanyagot találtunk. Ezek túlnyomó része kerámia, melyek típusai lényegében megegyeznek az alföldi késő római kori szarmata települések anyagával. Az edénytöredékek nagyobb része jól iszapolt korongolt szürke és téglapiros kerámia, főként
