A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - HAJDÚ Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2009

A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2008 251 öblös hasú csuprot és egy jellegzetes hatvani, bordadíszes kis korsót. A csupor és a korsó felszedése után az urna alján, a hamvakon egy nagyon jó megtartású, kettős spirálisban végződő, kisméretű bronz huzalkarperecre bukkantunk (26. obj.). A 14 urnasírból még kettő tartalmazott bronz ékszereket, az egyikben négy kis bronz lemezke (46. obj.), a másikban öt kis bronz karika volt a hamvak között (70. obj.). A füzesabonyi kultúra csontvázas sírjainak feltárását is nehezítette a gépi bolygatás. Előfordult, hogy csak a koponya és egy bronz huzalkarika került elő a gödörből (19. obj.), máskor pedig csak a csontok lenyomatából rekonstruálhattuk a váz elhelyezkedését. Leggazdagabbnak az a női sír bizonyult, amelybe mellékletként egy bronz karperecet, hajkarikát és négy edényt helyeztek (160. obj.). A férfisírok közül mindössze egy volt, amelyben több edényt is találtunk (257. obj.). A késő bronzkori pilinyi kultúra emlékanyaga is előfordul a lelőhelyen. A legtöbb esetben a többi kultúráéval keverten, azonban úgy tűnik, hogy egy nagyméretű gödörkomplexumban csak ennek a kultúrának a leletei fordulnak elő (3. obj.). A rendkívül gazdag leletanyagban megtalálhatóak a három említett bronzkori kultúra nagyszámú kerámialeletei, házi-és finomkerámia egyaránt. Említést érdemelnek ugyanakkor az egyedi tárgyak: egy aszkosz összeállítható töredékei, agyag kocsimodeil, ép és töredékes idolok (egyiken beböködött csüngődísz), hegedű alakú idol, számos állatszobrocska, gazdagon díszített agancs zabla oldaltag, miniatűr edénykék. A település egyik objektuma kútnak bizonyult, amelyből a hatvani és a füzesabonyi kultúrák nagymennyiségű edénye került ki (216. obj.). A kút aprólékos bontása a hoszszantartó esőzés miatt a 2010. évre maradt. A 2009. évi ásatási szezonban egy 300 x 40m-es területen 314 objektum feltárását végeztük el. A településen számos olyan gödör, vagy gödörkomplexum feltárására is sor került, amelyekből oromdíszek, katlantűzhelyek, pácoló edények, nagyméretű, oszlopszerű, „szerkezeti elem"-re utaló agyagtárgyak kerültek ki. Az egyik gödörben egymásra dőlt tárolóedényekből szerves anyag maradványokat gyűjtöttünk (72. obj.). Az egyik nagyméretű gödörkomplexum omladékának elbontásakor összeroppant edények darabjaira, ág-és karólenyomatos tapasztás darabokra és szenük gerenda maradványokra bukkantunk (52. obj.). A lelőhely feltárása 2010-ben folytatódik. Munkatársak: Csengeri Piroska, Simon László (HOM), P. Fischl Klára (Miskolci Egyetem) régészek, Gál-Mlakár Viktor, Hajdú Melinda, Horváth Antónia, Nagy Zoltán technikusok, valamint Nagy S. József rajzoló (HOM). Vatta-2. lelőhely, Dobogó (Simon László) A Csincse-patak jobb partján a patak és a csatlakozó csatorna közötti területen beforgatott-tárcsázott szántón átlagosnak tartható körülmények között kevésbé intenzív régészeti lelőhelyet (bronzkori és népvándorlás kori településnyomokat) lokalizáltunk. A lelőhely lehatárolása a jelenlegi körülmények között nem lehetséges. A lelőhely a nyomvonalat érinti, a patakmeder munkálatok a nyomsávba eső régészeti jelenségeket, leleteket elpusztíthatják, ezért a kivitelezés régészeti felügyeletét javasoljuk. Vatta 3. lelőhely, Telekoldal-dűlő (Simon László) A Csincse-patak bal partján a patakmeder és a Vatta-Csincse (3306. sz.) összekötő út közötti területen beszántott és tárcsázott napraforgó és gabona, ill. álló, majd betakarított napraforgó területén újkőkori, Árpád-kori és késő középkori edénytöredékek intenzív előkerülése nyomvonal mintegy kb. 400 m hosszúságában jelentős településekre utalnak. Az Árpád-kori és 15. századi leletek a középkori