A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - HAJDÚ Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2009

238 Hajdú Melinda mindössze 70 cm-re az úttesttől egy császárkori objektum került elő (Sl), mely egy kiégetett falú, négyzetes alakú, feltételezhetően füstölő funkciójú gödör lehetett. Az objektumot félbebontottuk — belőle császárkori (35. századi) kerámiaanyag és egy sertés alsó állkapocs került elő. Az I/A árkot dokumentálás után, a közeli műút biztonsága érdekében visszatemettük, és kissé keletebbre, az I/A árokkal, illetve az úttal párhuzamosan folytattuk kutatószondánkat (I/B. árok). A humusz egyre vastagabb lett, helyenként elérte a 120 cm-t. Az I/B árokból régészeti objektum nem került elő, viszont nyesés közben többször meg lehetett figyelni szórvány kerámiaanyagot, mely a környező, egykor magasabban fekvő területekről mosódhatott le ide a mélyebb részre. Ezek közvetve, az I/B árok közvetlen közelében található régészeti jelenségekre utalnak. A II. árkot a megrendelővel egyetértésben a vizsgálandó terület közepén nyitottuk EKDNy-i irányban, közel 90 m hosszan, alkalmazkodva a megrendelő által már kitűzött építési fixpontok lehetséges kikerüléséhez. Az árok északi részén, az egykori folyómeder partján jelentős 20. századi feltöltéssel találkoztunk, alatta pedig vastag humuszréteggel, a 130 vem mélyen jelentkező altalajban pedig egy ENy-DK irányú, a folyómederrel párhuzamos árok foltjára lettünk figyelmesek (S2). Ebből 18-19. századi vas és kerámiatárgyak kerültek elő, ezért az árok nem régészeti korú. Délnyugat felé folytattuk a kutatóárok ásását és a folyamatosan emelkedő altalajban egyre több beásás foltjára lettünk figyelmesek. A S3 számú gödör, az árokhoz hasonlóan újkori, viszont a S4-8 számú gödrök és árkok nyesésekor bronzkori cserepeket gyűjtöttünk, a S5 számú gödröt félbebontottuk. A II. árok felénél viszont, még a humuszban, egy kőpakolásos kemence maradványait találtuk, melyet a nyeső gép félig elpusztított, de a maradék részt fel tudtuk tárni (S9). Ebből az objektumból szintén császárkori cserepek kerültek elő, hasonlóan a Sl számú gödörhöz. A II. árok déli részében újabb két darab négyzetes császárkori gödröt találtunk (S10-11), melyek közül az egyiket félbe is bontottuk (S10). A II. árok legdélebbi pontján is előkerült egy szabálytalan alakú, betöltését tekintve nagy valószínűséggel bronzkori gödör, melynek nyesésekor cserepet nem találtunk. Hogy a vizsgálandó területet minél jobban lefedjük úgy döntöttünk, hogy az előzetes megbeszéléssel ellentétesen nem egy hosszú árkot ásunk, hanem két rövidebbet, melyek a kutatandó területet jobban átfogják. így került sor az I/A és a II. árkok közé a már korábban kiásott házalap mellé egy ÉK-DNy irányú rövidebb árok nyitására (III. árok). Itt a humusz mindössze 40-60 cm vastag volt, tehát ez a terület az egykori dombhát magasabb részéhez tartozik. A III. árokban sűrűn egymás mellett, három bronzkori gödör foltját találtuk (S13-15), melyek nyesésekor edénytöredékek is előkerültek. A III. árokban előkerülő leletsűrűség miatt valószínűsíthető, hogy a 444. hrsz. ingatlanon álló lakóház, ennek udvara és melléképületei — tehát jelenleg nem kutatható terület — alatt a legsűrűbb a leletkoncentráció, mivel ez a dombhát teteje. A IV. árkot pedig a vizsgálandó terület Nyi részén nyitottuk. Benne rövid idő alatt egy bronzkori gödör és árok foltjára lettünk figyelmesek (S16-17), ezért az árkot nem is folytattuk tovább, mivel nyilvánvaló, hogy a lelőhely K-i irányban folytatódik, a szomszédos szántóföldre is kiterjed ahogy ezt a korábban elkészített régészeti hatástanulmány is megállapította. Összességében tehát megállapítottuk, hogy a 444. hrsz. ingatlan egész területe régészeti lelőhely (későbronzkor, illetve császárkor), az objektumok a területen keresztülfutó ENyDK-i irányú dombhát tetején sűrűsödnek, de a mélyebb területeken is megtalálhatóak.