A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - HAJDÚ Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2008

232 Hajdú Melinda A Tokaj város főterétől légvonalban alig 1 km-nyire lévő vár kutatása az elmúlt négy évben viszont nagyot haladt előre — sikerült azonosítani több fontos épületet, várfalat. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy az erődítményről számos 16-17. századi metszet, alaprajz, illetve látkép maradt fenn, az írásos forrásokat pedig 1995-ben Détshy Mihály foglalta össze a Tokaj Várostörténeti Tanulmányok II. kötetében. Ezen források segítségével, már 2007-ben azonosítani tudtuk a vár keleti ágyútornyát (az 1530-as években épült „Vasaló-bástyát"), a külső vár DNy-i sarokbástyájának ágyúkazamatáját („Merítő-bástya"). Ez utóbbiról elképzelhető, hogy a Némethy Ferenc által az 1550-es, 60-as évek körül kiépített külső vár egyik ó-olasz bástyája. A belső várban pedig azonosítani tudtuk a legkorábbi épület, a lakótorony alapfalait, illetve megtaláltuk a belső vár kerítőfalának EK-i rondelláját is. A 2007-es évad ásatásai tájékozódó jellegűek voltak, céljuk inkább az épületek azonosítása volt, de nem törekedtünk a stratigráfiai helyzet meghatározására, lényegében csak a falak tetejét bontottuk ki. A 2008-as évadban ezzel ellentétben arra törekedtünk, hogy a már ismert tények tudatában, célzott módon, újabb épületek pontos helyzetét tudjuk meghatározni és ezen épületek feltöltésének rétegtanát is tisztázzuk. Ennek köszönhetően kevesebb épületet azonosítottunk, viszont megdöbbentően sok 16-17. századi lelet került felszínre. Volt olyan rétegünk (S58), ahol 3 négyzetméternyi területről, fél méter vastagságban 5 ládányi leletanyag került elő, közte több ezüstpénz, kályhacsempe, üvegtárgy és rengeteg kerámia. Ezen leletanyag restaurálása már megtörtént, csak ebből a rétegből több mint 10 db kiegészíthető edény töredékei láttak napvilágot. A 2008-as évben (2008. június 30november 15.) főképpen a belső vár területére koncentráltunk. Az év legnagyobb eredménye az volt, hogy sikerült megtalálnunk a K-i ágyútorony in situ küszöbkövét — bejáratát —, valamint azonosítottuk az ágyútornyot és a belső várat összekötő 7,5 méter széles kőhíd maradványait, illetve a belső vár keleti palotaszárnyának keleti falát. Továbbá kutattunk a korai lakótorony belsejében is, ahol megtaláltuk a korabeli padlószintet. A váratlan meglepetést a nyugati palotaszárny kutatása szolgáltatta, ugyanis itt több fő és osztófalat is azonosítani tudtunk. Ezen falakon belül 4 temetkezésre bukkantunk számos reneszánsz épületfaragvány, aranyozott lószerszámdísz, illetve üvegkehely fém talptöredékének társaságában. A leletek talán az eddig azonosítatlan palotakápolna közelségére utalhatnak. A belső vár déli részén nyitott szondánkban előkerült több mint 40 db kétszer hornyolt gótikus épületfaragvány, illetve a kerítőfal DK-i rondellája is, melyet a 17. században lőportoronnyá alakítanak. Ezen épület belső járószintjéről számos más lelet társaságában előkerült egy talán Bethlen Gábort ábrázoló alakos kályhacsempe is. Továbbá a 614. telken is végeztünk kutatásokat. Ez a telek egy útként nyilvántartott árok, melyet feltételezhetően II. Rákóczi Ferenc ásatott 1705 tavaszán azért, hogy a felrobbantott váron még a tavaszi árvizet is keresztülvonassa. Sajnos ezen a telken a vastag feltöltési rétegek miatt régészeti korú réteget nem találtunk, csak egy 19. század eleji halászkunyhó kőalapozásának maradványai kerültek elő. A 2008. évet ennek ellenére még a 2007esnél is sikeresebbnek könyvelhetjük el, tekintve az előkerült falak, épületek jó állapotát, felszínközelségét, a magasan álló falakat, illetve a szenzációsnak mondható, esetenként magas művészi értékkel is bíró leletanyagot. Ebből, a 2007-2008-ban előkerült szép anyagból nyílt kiállítás a Tokaji Múzeum földszinti kamaratermében, 2009 május 30án, mely azóta is megtekinthető és anyaga folyamatosan frissül.