A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - HAJDÚ Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2008

A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2008 229 A területet az örökségvédelmi hatástanulmány potenciális lelőhelynek nyilvánította. A vezeték nyomvonalának ellenőrzése során 2008. augusztus 15-én, a kiásott árokban több objektum metszetét fedeztük fel. A szerződés értelmében 2008. augusztus 18-án megkezdtük az objektumokra a rábontást, majd 2008. augusztus 19-től a lelőhely ásatását. A 2008. október 21-ig tartó munka során 66 objektumot tartunk fel. Az objektumok két csoportban, egymástól 200-250 métere helyezkedtek el. A vezeték árka átvágott egy, a környezetéből kissé kiemelkedő dombot, melynek aljában mocsaras, vizenyős terület helyezkedett el. A vízjárta terület határait a vezeték árkában jól meg lehetett figyelni. A feltárt objektumok nagy többsége két korszakból, a neolitikumból, illetve a római császárkorból származott. Kibontottunk továbbá két árokrészietet is, amelyek nagy valószínűséggel újkoriak voltak, és vízelvezetésre szolgáltak. Az objektumok legnagyobb része méhkas alakú, illetve tölcséres szájú gödör volt, belőlük állatcsonton, cseréptöredéken kívül obszidián és kovaszilánkok, csiszolt kőbaltatöredékek, patics látott napvilágot. Kiemelkedő jelentőségű egy nagyméretű kút (S 30), amelynek agyaggal betapasztott vesszőfonatból álló szerkezete volt. A kutat a belőle előkerült leletek (bekarcolt díszű, inkrusztált cseréptöredékek, obszidián és kova szilánkok) alapján a bükki kultúrába tartozónak határozhatjuk meg. A császárkori leletek közül egy kemencét, valamint egy kerek gödörhöz kapcsolódó, erősen kiégett kürtőt emelhetünk ki. Ez utóbbi rendeltetése egyelőre nem tisztázott. Hasonló objektumot más lelőhelyeken, többek között a jelenlegi munka során feltárásra került Nagyecsér—Északon is feltártak. Miskolc-Diósgyőri vár, Huszár-vár (Lovász Emese) A 2008-as ásatás során az eddig feltárt 20 x 7 m-es területen elbontottuk az omladékrétegeket, megkerestük a fő- és osztófalak alapozását, értelmeztük a teljes épületet. Elbontottuk az I. helyiség peremes tűzhelyét, (ezt a későbbiekben rekonstruáljuk) és feltártuk az alatta lévő rétegeket. A helyiségeken belül kutatóárokkal tisztáztuk a korábbi rétegeket: mindkét esetben Árpád-kori cseréptöredékek kerültek elő 180200 cm mélységből. A feltárt falszakaszokat letisztítottuk az omladéktól, és előkészítettük az állagmegóvásra. Ásatási területünket É-i irányban bővítettük, nem jutottunk azonban el közvetlenül a volt pajtaépület (jelenleg WC, mosdó) faláig, mert az itt előkerült II. számú épület egymásra rétegződésének feltárása a tervezettnél bonyolultabb feladatot jelentett. Megállapítottuk, hogy a Déryné-ház építését megelőzően állt itt egy épület, melynek pincéjéből nagy mennyiségű betöltést találtunk, benne legalább két, 18. századi elbontott kályha maradványaival, sok kerámiával. Ennek az épületmaradványnak az elbontására nem került sor az idei ásatási szezonban, bontása mindenképpen szükséges, lévén a várból származó faragott kövek is beépítésre kerültek ide, csakúgy, mint a Déryné-ház esetében. K-i irányban megállapítottuk, hogy a 6. számú kőfal, mely a kerek torony (?!) előtt húzódik, tovább halad az udvar irányában, és nagy valószínűséggel egy harmadik épület alapozásának maradványa, nem függ össze a 15. századi Huszárvár két helyiségével. A Huszárvár két helyiségből álló Ny-i része teljesen feltártnak tekinthető, az épület D-i és Ny-i fala a jelenlegi kerítés betonalapja alatt húzódik. Arról viszont, hogy volt-e másik épület, illetve tényleg csak ennyi volt-e a Huszárvár, csak az udvar egészének feltárása után nyilatkozhatunk. Pekupa-Dobódél-Kertalja (Csengeri Piroska) Az ismert lelőhelyen örökségvédelmi hatástanulmány készítéséhez kapcsolódva vé-