A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - MAKOLDI Miklós: Tokaj, Rákóczi-vár múltja az elmúlt öt év ásatási tapasztalatainak tükrében

214 Mako I

di Miklós melyet 10 méterrel arrébb is átmetszettünk, azonosítottunk. Megfigyeltük, hogy ehhez a két falsíkkal rendelkező fal külső oldalához építették a 17. századi földsáncot, melynek külső oldala szintén kőpakolásos volt. Ezen földsánc keleti oldalán találtuk meg az évad leletét: egy térplasztikának megmintázott oroszlános kályhacsempét, melyet talán a 16. század elejére datálhatunk. Továbbá a Vasalóbástya északi oldalán nyitott szelvényünkben előkerült egy a bástya falával párhuzamos, egy falsíkkal rendelkező támfal, kontrafal, melyre valószínűleg a 16. században még kaputoronynak épített „bástya" csapóhídját eresztették le — tehát megtaláltuk a korai periódus farkasvermét. Továbbá előkerültek még olyan ritkaságszámba menő — fekvő lovagalakot ábrázoló kályha-párkánycsempe töredékek is, melyek párhuzamát eddig csak Sárospatakról és Kassáról ismerjük

1

1. Emellett tovább tudtuk pontosítani a külső vár DNy-i bástyájának (Merítő-bástya) alaprajzát is (3. kép) — tovább erősítve azt a hipotézisünket, hogy ezt az épületet még Némethi Ferenc korára kell datálnunk (1. kép). 2011-ben folytattuk az előző évben a keleti ágyútorony északi oldalán megtalált farkasverem kutatását és egy nagyobb méretű 3,8 x 4 méteres szelvényt nyitottunk a veremre. Ennek feltárása közben tapasztaltuk, hogy a farkasvermet már a 17. század folyamán folyamatosan töltik fel és valószínűleg a 18. század elejére teljesen feltöltődik. Erre utaltak a sárga „sáncagyagból" álló többszörös feltöltési rétegek, melyek között 17. századi leleteket tartalmazó fekete rétegek kaptak helyet. Ahogy mélyítettük a szelvényt, a mai talajvízszint fölött találtunk még olyan rétegeket is, melyek a 16. század második felére datálható 1

1 A Kassáról előkerült darabot egy kiállítási katalógusban közlik (CHOVANEC et al. 1996, 6, kat. 36, 4. kép). A sárospataki külső vár területén elhelyezkedő ágyúöntő műhelyből elő-került ugyanilyen kályhacsempét pedig az ásató régész, Ringer István szíves szóbeli közléséből ismerem. leleteket tartalmaztak. Ez azt bizonyíthatja, hogy ahogy megépül az ágyútornyot később magába foglaló külső vár, a farkasverem szinte azonnal elkezd feltöltődni, majd a 17. század végére funkcióját is veszti. Ez természetesen azzal is magyarázható, hogy a belső vár ekkora már olyan állapotba kerül, hogy tornyai már omladoznak és még egy ágyút sem lehet elsütni bennük, annyira rossz állapotban vannak (DÉTSHY 1995, 60). Ez szolgál magyarázatul arra, hogy miért nem volt már értelme a belső várat szolgáló védművek karbantartásának. 2011-ben az ágyútorony belsejében is nyitottunk egy szelvényt annak tisztázására, hogy vannak-e belső járószintek az épületben. Sajnálattal állapítottuk meg, hogy igazi, jó értelemben vett járószintet — ami esetleg vastagabb „szemétréteggel" vagy esetleg burkolattal rendelkezik nem találtunk, csak az egymást követő sárga vagy szürke agyagból álló feltöltési rétegek között jelentkező vékony építési (?) szinteket, csekély leletanyaggal. így sajnos azt kell mondjuk, hogy a „Vasaló-bástya" egykori járószintjei már elpusztultak — esetleg még a 20. század eleje óta biztosan álló, a toronyra részben ráépített Kocsa-féle ház belső terében lenne esély eredeti járószintek megfogására. Hasonló a helyzet a külső vár délnyugati sarokbástyájában, a Merítő-bástya belső oldalán nyitott szelvényünkben is (602. helyrajzi egység). Az itt nyitott E-D irányú 9 x 2,5 m területű szelvényünkkel az volt a célunk, hogy megtaláljuk az egyik Lucas Georg Ssicha féle térképen (1668 — 2. kép) (SZALAI 2004, 32. tábla) „W"-vel jelölt, feltételezhetően a bástya ágyűkazamatájának lejártaként értelmezhető épületet. Sajnos ezt megtalálni nem sikerült, ellenben itt is tapasztaltuk a sárga agyagrétegekkel történő feltöltését, megújítását a 17. századi védműnek. Továbbá ezen szelvényünkben (602/IX. szelvény) előkerült egy vörösre égett pusztulási szint, mely több objektum feltöltését is képezte. Ez a réteg feltételezhetően a vár egyik legutolsó csatájá-