A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - SIMON László: Római császárkori lándzsa a miskolci Avasról.

Római császárkori lándzsa az A vasról 183 — ismeretlen korú vas lándzsa-, „széles köpű, vékony, négyszögletes testű hegyi Előkerülési körülményeire, ajándékozójára nincs adat, valószínűleg 1932-ben került a gyűjteménybe. 1

2 — „vésők az Avasról": a Borsod-Miskolci Múzeum kiállítása IV. termébe elhelyezett 6. szekrény 2. polcán elhelyezett bronzkori tárgyak között volt látható (LESZIH é. n., 32). A szórvány jellegű miskolc-avasi lelőhelyű tárgyak sorába tartozik e tanulmányban leírt római császárkori lándzsa is. Megay Géza kéziratos tanulmányában említett egy germán/vandál lelőhelyet az avasi katonai gyakorlótérről

1

3, ám nem hivatkozott sem leletekre, sem szakirodalomra, ezért nézetem szerint e két adat összekapcsolásához nincs elegendő információnk. Ugyanígy nincs megfelelő információnk az 1950-es évekbeli avasi katonai gyakorlótér lokalizálásához sem, mert az nem szerepel a korabeli térképeken. RÓMAI CSÁSZÁRKORI LELŐHELYEK AZ AVAS KÖRNYEZETÉBEN Az Avas fentebb körvonalazott határai közvetlen szomszédságában az alábbi római császárkori lelőhelyek vannak, melyek település-temető viszonylatában esetleg összefüggésbe hozhatók a lándzsacsúccsal képviselt temetkezéssel. A) Miskolc, Sötétkapu (Rákóczi u. 1.) és környéke (5 kép A) Komáromy József 1955. évi ásatásán, majd később több alkalommal — 1957-ben (KOMÁROMY 1957, 83; PÁRDUCZ 1957), 1962-ben (K. VÉGH 1964), 2008-ban Miskolc, Széchenyi Negyed, Parkolóház lelőhelyen (HAJDÚ 2008, 187) — a középkori települési rétegek alatt római császárkori település maradványai kerültek elő. A település 1957-ben feltárt részletét Párducz Mihály a Kr. sz. 1. század2. század közepe közötti időszakra keltezte és a továbbélő kelta, valamint dák népesség mellett 1

2 Régiségtár leltára II. kötet, 10642. tétel 1

3 HOM HTD 484.16. Megay Géza: Miskolc és környéke története az őskortól a honfoglalás koráig. é.n. 31.oldal. kimutatta a vandálokhoz hasonló kerámiaanyaggal rendelkező kvád népesség jelenlétét is (PÁRDUCZ 1957; K. VÉGH 1975, 91-94; LOVÁSZ 1994, 47). Az utóbbi évek több tanulmányában (VADAY 2003b, 225; MÁRKUS 2003; PROHÁSZKA 2008; CSENGERIPUSZTAI 2008) is a Miskolc környéki császárkori lelőhelyekkel együtt a Sötétkapui település is vandál lelőhelyként szerepel. Szörényi Gábor András 2007. évi feltárásán a napfényre került 2. század végéig keltezhető településrészlettel kapcsolatban az etnikai azonosítás tekintetében óvatosabban fogalmazva e régészeti hagyaték helyi kelta-dákkvád népmaradványokkal színezett Vandáiként határozta meg a település egykori lakóit. A 2007. évi ásatás egyúttal alátámasztja a Szabadság térRákóczi u. 1. (Sötétkapu) és 2., valamint a Nemzeti Színház területénél végzett leletmentéseken előkerült császárkori teleprészletek összetartozását is (HAJDÚ 2008, 187). E lelőhelyen Komáromy József a középkori és római császárkori telepmaradványokon kívül szórványként későnépvándorlás kori, korongolt, hullám- és vonalköteg-díszes, valamint felálló ujjbenyomkodásos és bütykös peremű edénytöredékeket is talált (KOMÁROMY 1957, 86, 91). 1

4 B) Miskolc-Dudujka (5. kép B) Az egyetem mellett kora római kori szürke korongolt, és kelta jelegű grafitos, valamint ujjbenyomásos szalagdísszel ellátott, kézzel formált dák jellegű edénytöredékek kerültek elő (K. VÉGH 1975, 73, 83, 90). C) Miskolc/Hejőcsaba-Cementgyár (5. kép C) Császárkori település nyomait lokalizálták a Hejőpatak partján (K. VÉGH 1975, 73; SALAMON 1966, 85). 1

4 A környék késő népvándorlás kori/avar kori településtörténete szempontjából fontos adat nem unikum: hasonló jelenséget figyeltek meg Szirmabesenyő, valamint Miskolc-Szirma/Sóskás, Fáskert, Garadna, Gibárt és még más lelőhelyen is. A miskolc-szirmai lelőhely említett régészeti leletanyagában Wolf Mária egy 6-7. századi szláv edény maradványaira bukkant. Ezek az említett leletek ill. lelőhelyek arra utalnak, hogy a Hernádvölgye és annak környéke nem volt lakatlan terület a késő népvándorláskor századaiban.