A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - SIMON László: Római császárkori lándzsa a miskolci Avasról.

Római császárkori lándzsa az A vasról 173 verhez is. Az erősen korrodált, kettétört pengéjű fegyver teljes hosszúsága 30,9 cm, pengéjének rekonstruált hossza 18-19 cm lehetett, köpűje jóval rövidebb a pengénél. A penge lapos, talán rombusz keresztmetszetű, rekonstruálható legnagyobb szélessége a penge alsó harmadában több mint 4 cm volt. A sérült köpű kerek átmetszetű, átmérője 2,8 cm. A lelet jelenlegi súlya 234 g (3. kép). A tiszaladányi fegyver a Kaczanowski-féle XIV. típus lándzsahegyeihez hasonlítható (KACZANOWSKI 1995, 22-23, Tabl. XII, 1). Sírbeli helyzete alapján bizonyos, hogy a lándzsahegy törött nyéllel, vagy nyél nélkül került az antropológiailag nordikus típusnak meghatározható emberi váz mellé a gödörbe. A település a 2 század vége és a 4. század vége között létezhetett (LOVÁSZ 1990, 1992b, 38-40).

5 A földrajzilag közel előkerült, ugyancsak vandál emlékanyagba sorolható gibárti lándzsa (HAMPEL 1876, 25) is más típusba tartozik. A Przeworsk-kultúra császárkori és koranépvándorlás kori népessége igen jelentős fegyveranyagot hagyott hátra: a fegyvermellékletes temetkezések 83%-ban volt lándzsahegy (BIBORSKI-KACZANOWSKI 2001, 236; KACZANOWSKI 1995, 47) Ezeket Piotr Kaczanowski metrikus adatok, a penge formája és keresztmetszete és a köpű formája alapján 40 különféle típusra osztotta, melyből az I-XXV. típust lándzsának, az A-0 típusokat hajítófegyvernek, dárdának határozta meg. Kaczanowski e rendkívül differenciált felosztással kapcsolatban felhívta a figyelmet arra is, hogy az egyes típusok közötti különbségek gyakran elmosódnak, különválasztásuk nehézségekbe ütközik, ugyanakkor az egyes típusok különbözőségében első sorban funkcionális differenciálódást, különböző harcmodorhoz való alkalmaz(kod)ást látott. Nagyon helyesen hangsúlyozta azt is, hogy nem csak a 5 A tiszaladányi lándzsát az ásató Lovász Emese szívességéből közölhettem, fogadja érte ez úton is köszönetem. fegyverhasználat eltérő módja az egyetlen típust befolyásoló faktor, hanem számolni kell időnként más tényezőkkel is (KACZANOWSKI 1995, 47). A miskolc-avasi lándzsahegy leginkább a Kaczanowski-féle VIII. típus 3. csoportjába sorolt fegyvereihez hasonlítható. A Przeworsk-kultúra lengyelországi törzsterületének lelőhelyein kronológiailag a B2-Cla fázisba sorolható pl. Brezce 5. sír (4. kép 1), Chmielow 18. sír, Chorula 68. sír, Kryspinów 10. sír, W^chock lelőhelyeken (KACZANOWSKI 1995, 19-20, Tabl. IX, 5), Nadkole 43. és 104/6. sírjában (CHADBURN 2008, 36, 39), valamint a Cl-Cla fázisba tartozó példányok, pl , Zabieniec 1 lelőhely 18. sírjában (4. kép 2) (GODLOWSKI-KUFEL-DZIERZGOWSKA 1967, Pl. 113 [2] 8) fordulnak elő. Egy nemrégiben Wiktorowban előkerült fegyver az avasihoz hasonlóan hajlított pengéjű, s mérete (teljes H = 20 cm) révén is közel áll leletünkhöz (MOSZCYNSKI 2010, 121, 128, ryc. 106, 1/8) (4. kép 3). E fegyverek is rombusz keresztmetszetű pengéjűek, legnagyobb pengeszélességük az alsó harmadban mérhető, köpűjük kicsivel rövidebb a pengénél, általában teljes hosszúságuk is megegyezik vagy közel áll az avasi példányéhoz. A Przeworsk-kultúra meghatározó elemeinek egyes csoportjai a zempléni leletek tanúsága szerint dél és közép lengyelországi területek felöl a publikálók szerint már az 1. század végén megjelent a Kárpát-medence északkeleti peremén (BUDINSKY-KRICKALAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1990, 310, 314). Más vélemény szerint e leletcsoport korai keltezése nem megalapozott (GODLOWSKI 1974, 72). Innen újabb északi impulzus hatására dél felé nyomultak, meghatározva ezzel a Kr. u. 2. század végétől ÉszakkeletMagyarország etnikai arculatát (GODLOWSKI 1984 és 1994; PL ETA 1999, 185; MÁRKUS 2003; PROHÁSZKA 2008, 50-56). Régészeti hagyatékuk, leleteik a markomann háborúk után az alföldi szarmaták É-i határterületéig követhe-