A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - KOÓS Judit: Ujabb adatok bronzkori agyagplasztikánkhoz

158 Koós Judit egy-egy állatszoborról szólnak a beszámolók.

7 A visegrádival csaknem egykorú az a szlovákiai lelőhely, amely szintén a kivételek sorát gyarapítja: Hrcel/Gercsely lelőhelyről egy leletmentés során olyan Hallstatt kori gödörre bukkantak, amelyet egy császárkori bolygatás vágott. Ennek ellenére az objektum másik fele bolygatatlan maradt, amelyből 17 állatszobrocskát sikerült kibontani. A kísérő kerámiaanyag alapján a leletegyüttest a szerző a HaBHaC időszakra datálta (KAMINSKÁ 1986, 6672, Taf. I, 1-8, Taf. II. 1-4.) A kevés publikált és alapos részletességgel bemutatott, a téma szempontjából fontos lelőhely Visegrád-Lepence, ahol jól elkülönülnek az urnamezős és a Hallstatt-kultúra objektumai (GRÓH 1984; 1989; 2009). A két kultúra zoomorf ábrázolásainak szétválasztása ennek alapján egyértelmű (GRÓH 2009, 25). A szerző a Hallstatt kori leletek párhuzamaként az ugyancsak a Duna jobb partján lévő horvátországi Sotin (ILKIC 2006, 53-66) lelőhelyének állatszobrocskáit említi. A két leletegyüttes ismeretében kijelenti, hogy a poroszló-aponháti (PATAY 1976, 197, Abb. 3, 7-9) és a Lechinta de Mure§/maroslekencei (POPESCU 1925, 342, Pl. 19, 4-7; HOREDT 1963, 527-534, Abb. 2, Abb. 6, 1-6) állatfigurák párhuzamba állítása a lepencei és a Sotin-i leletekkel eltérő stílusuk miatt megkérdőjelezhető (GRÓH 2009, 30). Felveti annak a lehetőségét, hogy „az állatplasztikák viszonylatában a Duna egyfajta választóvonalat képezett a poroszlói és a maroslekencei, azaz a keleti típusú állatábrázolások viszonylatában, illetve a Gáva-típusú leleteket el kell 7 Az elmúlt évek kutatásainak köszönhetően egyre több olyan feltárásról szereztünk tudomást, ahonnan ember- és állatábrázolások is előkerültek. Ezek egyike a már említett Pácin-Alharaszt-dűlő, ahol a négy hegedű alakú idol mellett egy állatfigurát is találtak. A másik Hernádvécse-Nagy rét 2. számú lelőhelye, ugyancsak egy állatábrázolással. (Itt köszönöm meg az ásatást vezető Csengeri Piroskának az adatközlést). Mindkét lelőhely a Gáva-kultúra időszakába sorolható. választanunk az urnamezős és a Hallstattkultúra formáitól" (GRÓH 2009, 30). Szerinte a Kyjatice-kultúra hegyvidéki lelőhelyein fellelt állatszobrok formailag inkább az utóbbi kultúrkörrel mutatnak kapcsolatot (Szilvásvárad-Töröksánc: PATEK 1973, 20. t. 6; D. MATUZ-NOVÁKI 2002, Abb. 110, 14; Miskolcrendezőpályaudvar: KEMENCZEI 1970, IV. t. 2; uő. 1984, Taf. LXXXIX, 6; Ózd, Dobó I. u. 4: KEMENCZEI 1984, Taf. LXXXIX, 13; Sajószentpéter-Vízmű: KEMENCZEI 1984, Taf. XCIV, 21). Az állatszobrok kapcsán végzett kutatásaink során kezdetben arra a megállapításra jutottunk, hogy Gróh Dániel megfigyelései helytállóak: a Dunától keletre eső területek plasztikái valóban más stílusban készültek, vaskosabbak, kevésbé realisztikusak. Ez a véleményünk mára már módosult a Baks-Temetőpart lelőhelyen végzett feltárások leleteinek ismeretében. Az innen közölt agyagfigurák hasonlósága a visegrád-lepencei példányokkal kétségtelen (V. SZABÓ 2011, 11. kép 1-2). A Gáva-kultúra már publikált, de itt eddig nem említett állatszobrai mellett (Prügy: KEMENCZEI 1984, Taf. CXXVII, 12; BaksTemetőpart: V. SZABÓ 1996, 21. kép; V. SZABÓ 2011, 125, 11. kép 1-2; Doboz-Faluhely: V. SZABÓ 2002, 38. ábra 28) újabbak is előkerültek (Hernádvécse-Nagy rét, 2. lelőhely és Pácin-Alharaszt-dűlő: a két lelőhelyre vonatkozóan ld. 8. lábjegyzet; Siret/Szeret: MARE§-LÁSZLÓ-NICULICÁ-IGNAT 2008, Fig. 1-7; Porumbenii Mari/NagygalambfalvaVárfele: NAGY-KŐRÖSFŐI 2010, Fig. 1/2). A hernádvécsei és a pácini leletanyag még feldolgozás alatt áll, így a szobrok előkerülési körülményei egyelőre ismeretlenek. A késő bronzkor végén és a kora vaskor elején a Kárpát-medence keleti felétől az erdős sztyeppén át a Dnyeszter középső vidékéig felbukkanó agyag állatábrázolások szerepe, jelentősége nem szorítkozhat csupán játékként, vagy díszítményként való hasznosításra. Egyre több adat van arra vonatkozóan, hogy