A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - KOÓS Judit: Ujabb adatok bronzkori agyagplasztikánkhoz

Újabb adatok bronzkori agyagplasztikánkhoz 155 állapítás értékéből mit sem von le az a tény, hogy töredékes állapotúak. A törések szándékos vagy véletlen, egykorú vagy későbbi voltát megállapítani nem lehetett. Készítőjének pontos megfigyeléseit tükrözik azok a megmaradt részletek, amelyek egyértelművé teszik az állatok meghatározását: a szarvak és a sörény kialakítása, valamint az apaállat jellegre utalás. Mivel pontos adatokkal nem rendelkezünk a leletek előkerülésére, lelőhelyére vonatkozóan, és a kontextus hiánya behatárolja a feldolgozás lehetőségeit, ezért csak tipológiai elemzéssel juthatunk közelebb a korhatározáshoz. A tárgyakat egyszerre, ugyanazon tételszám alatt vették leltárba, ezért feltételezhetjük, hogy ugyanarról a helyről, egyszerre gyűjthették azokat. Ebből, és a stílusjegyek azonosságából következően tehát a koruk is megegyezhet. AZ IDOL ELŐFORDULÁSA A BRONZKORI LELŐHELYEKEN Nem volt könnyű feladatunk, amikor az idol párhuzamainak felkutatását tűztük ki célul. Az eddig közölt és általunk is ismert bronzkori lelőhelyek anyagában igen ritka az emberábrázolás. Klára Marková Szlovákia kora és középső bronzkorának agyagplasztikáit vizsgálva összehasonlító elemzést végzett a Kárpát-medencében előforduló korabeli idolokkal. Összefoglalóan megállapítja, hogy ezen agyagszobrok általános jellemzői a sematikus ábrázolás, a lapos test, amelynek az alsó része lekerekített vagy egyenes, mintha arra akarnának utalni, hogy csak derékig ábrázolják az embert, lábak nélkül (MARKOVÁ 2001, 360-361). A fejet és a kezeket is csak csonkként jelzik, az aprólékos, részletes kidolgozást mellőzve. Csak kevés olyan agyagszobor ismert, ahol a lábak kialakítására is sor került. Szlovákia középső bronzkori leletanyagában két lelőhelyről származnak lábtöredékek, amelyek azonban álló figura részei lehettek (Vcelince/Méhi, Spissky Stvrtok/Csütörtökhely: MARKOVÁ 2001, 361, Abb. 4, 8-10). De ezek esetében felmerülhet az is, hogy esetleg kisméretű oltárhoz, vagy edényhez tartozhattak. A sérült állatszobrokkal kapcsolatos megállapítása, amely szerint szándékosan, tudatosan csonkították meg az állatok testét (végtagok, koponya nélkül: MARKOVÁ 2001, 358), véleményünk szerint az emberábrázolások esetében is valószerűnek tűnik. Egy még közöletlen idolról van tudomásunk, Carei-Bobald I/Nagykároly-Bobáld I teli településének klasszikus fázisából. Alakja lapos hasábforma, a fej szintén lapos, töredékes, kezeit torzóként ábrázolták, lábait is csak jelzésszerűen érzékeltették. Díszítetlen. Az egész antropomorf idol annyira stilizált, hogy még a nemi jellege is meghatározhatatlan.

3 Formailag és időben a Marková által bemutatott Vcelince/Méhi-i középső bronzkori darabokkal mutat azonosságot (MARKOVÁ 2001, 361, Abb. 4, 8-10). A fentiekben felsorolt kora és középső bronzkori leletek között nem találtunk hasonlót az ismeretlen lelőhelyű idolhoz (1. kép 1). Kutatásainkat a későbbi korok emlékanyagával folytatjuk. A késő bronzkori pre-Gáva periódus és a Gáva-kultúra időszakának leleteivel és feldolgozásával már az Oszlár-Nyárfaszögben előkerült szobortöredék kapcsán foglalkoztunk (KOÓS 2002, 79-81). Németi János az oszlárihoz hasonló, érkávási lelettel összefüggésben a késő bronzkor antropomorf idoljait két csoportra osztotta. Véleménye szerint az egyikbe tartoznak az emberi alakhoz közelebb álló egyszerű, lapos-ovális átmetszetű, lekerekített sarkú, karcolt díszű darabok (Cáua?/Érkávás-Sziget: NÉMETI 1981-82, Pl. XV/4-7; NÉMETI 2000, 58-60, 1. kép 1; Lisicniki: MALEEV 1992, 2). Véleményünk szerint ennek a típusnak a sajátos vonásait ismerhetjük fel egy biharkeresztesi és az 3 Az adatokhoz és a fotókhoz Németi János és Dani János baráti szívességéből jutottam, amelyet ezúton is köszönök.