A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - HELLEBRANDT Magdolna: Bronztekercs Abaújdevecserről.

Bronztekercs A baújdevecserről 137 Abaúj dombjainak gyenge minőségű földjeit erdők borították, betelepülőkkel bizonyára akkortól számolhatunk, amikor a fémművesség nagyobb arányokat öltött, és ehhez a munkához szükség volt a fára. A tekercsek készítésének kezdete a koszideri fémművesség idejére esik (BÓNA 1958, 235), de, mint ahogy azt Kemenczei megállapította, a Kárpát-medence keleti felében a pilinyi kultúra fémművességében folytatódtak (KEMENCZEI 1964, 61). Az abaújdevecseri bronztekercset emberi viseleti darabnak nem tekinthetjük méretei és súlya alapján. Gondolhatunk a Bibliára, mint forrásra (Károli Gáspár fordítása, 1928), ahol Mózes harmadik könyvében olvashatjuk: "Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek magatoknak, se kőszobrokat ne állítsatok fel a ti földeteken, hogy meghajoljatok előtte, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek." (3Móz 26:1) Nyilván, ha tiltották, akkor voltak fából vagy kőből mintázott szobrok, melyeket a saját viseletük alapján ruháztak fel. Egy ilyen bálványon elképzelhető az analógiák mintájára a nagyméretű tekercs lábperecként. A bronztekercs kisebbik tekerésének végén látható kopást Kalla Gábor az érintéssel magyarázta, ezzel egyet érthetünk. Megfigyelhetjük a tekercsen, hogy a középvonaltól balra rövidebb a kopott felület, jobbra hosszabb, valószínű, hogy jobb kézzel értek a tárgyhoz. Ez a gesztus a mai emberhez is közel áll, jelentőséggel bír, akár a kézfogás, akár egy jelkép érintése, akár a rajongott személy tárgyainak megfogása, esetleg birtoklása. A szobor helye az erdőben lévő tó mellett lehetett, a mai Békástónál, ahonnan minden valószínűséggel előkerült. Bécsben, a Naturhistorisches Museum állandó régészeti kiállításán látható egy nagyméretű tordírozott bronz torques, melyről négy plasztikus díszítésű, gömbökből, karikákból álló tömör bronzcsüngő lóg le, és kacsafejben végződik. A torques kissé ovális, mintegy 26-28 cm átmérőjű lehet, a csüngők körülbelül 20 cm-esek. Sinosevic lelőhelyen találták, Valjevo körzetben Szerbiában. A késő bronzkorra, illetve a régebbi vaskorra datálták ezt az ékszert, azaz Kr.e. 8. századra. A felirat szerint rendeltetése ismeretlen. Ezt a darabot szintén egy kultikus szobron képzelhetjük el, akár antropomorf, akár zoomorf plasztikán. A spirálishoz is fűződhettek hiedelmek, egy szentélyrekonstrukciót ezzel a motívummal díszítettek (FURMÁNEKVELIACIK-VLADÁR 1991, 292-293. 43. ábra), melyet Dvory nad Zitavou (Zsitvaudvard) lelőhelyhez kötnek. A kelta korból maradtak fenn kőből és fából készített szobrok. Geneva kelta kikötőjében rituális helyet tártak fel, ahol számos emberi maradványt és egy nagy tölgyfa szobrot találtak, mely a szoborral egybe faragott cölöpön állt, s védelmező istenséget látnak benne (BONNET 1991, 522). A Szajna forrásvidékén, Saint-Germain-Source-Seine (Cőte d'Or) területén fa votiv zarándok-szobrokat találtak (SIEVERS-PLEINER-VENCLOVÁGEILENBRÜGGE 1991, 437). Kőemlék maradt ránk Euffigneix-ből, mely vaddisznós-torques-es istenséget ábrázol (KRUTA 1991, 505). A sort folytathatnánk, ezekből a példákból visszakövetkeztethetünk egy 800-1000 évvel korábbi időszakra, ahol a vizek mellett, csendes ligetekben az emberek közel kerültek a természethez, önmagukhoz, és a számukra felfoghatatlan jelenségeket megpróbálták kézzelfoghatóvá tenni. Végezetül megállapíthatjuk, hogy az abaújdevecseri bronztekercs egy istenséget megjelenítő szobor lábán lehetett a Békás-tónál a pilinyi kultúra idején. GYŰJTEMÉNYEK RÖVIDÍTÉSEI BAZMLt — Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc HIM Tt — Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Térképtár, Budapest HOM RégAd — Herman Ottó Múzeum, Régészeti Adattár, Miskolc