A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

P. Fischl Klára-Rebenda János Pál: Gelej-Pincehát bronzkori település-struktúrájának rekonstrukciója

A vizsgált korszak lelőhelyeinek kerámia-összetételére azonban általánosan jellemző a különböző „klasszikus régészeti kultúrákba" sorolható formák igen vegyes jelenléte (pl. debreceni edénydepó: Poroszlai 1984; Muhi-Princz-tanya (Kemenczei 1965). Már a Gáva-kultúra formakincsének irányába mutatnak a tálak 6. típusába sorolt töredékek. Ez a mély, karéjos peremű táltípus egyértelműen a kifejlett Gáva-kultúrához sorolható. A töredékek letört csücskei (8. kép 8; 9. kép 9) és a bekarcolt minta (8. kép 14) alapján soroltuk ide a bemutatott tárgyakat. Szintén a kifejlett Gáva-kultúra jellegzetessége a tojásdad felsőtestű, hastörésnél kitüremkedő, kónikus aljú edény (V. Szabó 2002, 48, II. típus, 24. ábra II). Ebben a formakörben vélem párhuzamát felfedezni a 10. kép 5-ös töredéknek. V. Szabó Gábor szerint a forma előképe már a Protogáva periódusban megtalálható (V. Szabó 2002, 3. ábra IV. I. 2), a különbség csupán a fiatalabb fonna hangsúlyosabb nyakrészénél állapítható meg. így sajnos a geleji töredék esetében a pontosabb besorolás nem lehetséges. Bár a RBD-HA1 időszakban is előfordul, általánossá a Gáva- és aKyjatice-kultúrák időszakában (HA2-B) válik a nagyméretű gömbös vagy nyomottgömbös hasú edények turbántekercses díszítése (8. kép 11). Hasonlókat például Szőregről ismerünk (V. Szabó 1996, 52. kép 1-3). Szintén e korszak díszítővilágába illeszkedik a 6. kép 3-as töredékén látható ívelt motívumos bütyökkialakítás. A belül megvastagodó peremű vagy egyszerűen csak széles árkolással díszített csonkakúpos tálakkal kapcsolatban már említettük, hogy továbbélnek a Gáva-kultúra teljes időtartama alatt (pl. Biharkeresztes-Láncos major, Kaba-Bitózug, Doboz-Faluhely; V. Szabó 2002, 127. kép 1-4, 140. kép 1-5; 177. kép 1-2, 151. kép 1-2,4, 153. kép 4, 160. kép 8-9, 161. kép, 162. kép 1-5). Mint a példák mutatják, az árkolással díszített töredékek nemcsak tálak, hanem élesen kihajló, tölcséresre kialakított urnaperemek is lehetnek. A Gáva-kultúra lelőhelyeiről és formakincséből hozott párhuzamok nem jelentik azt, hogy a geleji leletanyag végső datálását a HA2 időszakig kellene húzni. Mindössze jól érzékelteti, hogy a területen egy formálódó kerámiaművesség még kézzel készült típusait szigorú kronológiai sémába merevíteni nem lehet és nem szabad. Mindezek alapján a gelej-pinceháti lelőhelyet a késő pilinyi kultúra település-lelőhelyei közé sorolhatjuk. A bemutatott leletanyag alapján a RBD-HA1 időszakra tehető megtelepedési hely a pilinyi kultúra déli, délkeleti, alföldi határzónájába esik. Ez az az időszak, amikor a pilinyi kultúra II. fázisa az ún. Kyjatice-kultúra formavilágává alakul át (lásd a szajlai temető sok azonos formáját). Az említett időszakban a Tisza mentén egy egységesedő kerámiaművesség körvonalazható, mely előfutára a HA2 időszakban teljes formavilágával megjelenő Gáva-kultúrának. Ennek a RBD-HA1 időszaknak a fonnai, díszítésbeli hatásai nagyon erősen érződnek a geleji leletanyagban. A telepleletek töredékessége miatt itt a típusokba sorolás nehezebb és kevesebb bizonyosságot adó tényező, a fent bemutatott sokféle nem pilinyi forma azonban egyértelművé teszi, hogy a településen használt edények két egymástól jól elkülöníthető formavilághoz tartoznak. 76