A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

P. Fischl Klára-Rebenda János Pál: Gelej-Pincehát bronzkori település-struktúrájának rekonstrukciója

6. kép 1, 5, 7. kép 2), illetve például az ózd-kőaljai Kyjatice-kultúrába tartozó leletanyag magasra húzott csészéinél (Kemenezei 1970, XVIII. Tábla 4, 11). Ugyancsak erre az időszakra tehető a kihajló peremű, ívelt nyakú, nyomottgömbös forma (9. kép 7-8), melyet csésze-, csupor-, bögre- és tálformák kialakításához is használtak. Az általában egy fül magasan a perem fölé húzott, ez ad az edénynek egyedi megjelenést. Nagyon hasonló töredékeket találunk a távoli Csongrád-Sertéstelepen, vagy a már említett jánoshidai II. gödörkomplexumban (V. Szabó, 2002, 9. kép 1-2, 13. kép 1-6, 25. kép 1-5; 2004, 1. kép 3—4, 2. kép 7-9), továbbá szintén ez a forma jelenik meg az igrici depó táljainál és csészéinél (Hellebrandt 1990, 6. kép 1-3, 5, 7. kép 6). Megtaláljuk azonban a csorvai temető leletanyagában is (Trogmayer 1963, Taf. IX/3, 7; Taf. XII/8, 10). V. Szabó Gábor a korszak egyik ismérveként említi az edények felületének szemcsés anyagmázzal való befröcskölt és ujjbehúzással való tagolását (V. Szabó 2002, 24). Egy bikónikus testű nagyméretű tárolóedény alsó felén ilyen felületkialakítást is megfigyelhetünk a pinceháti leletanyagban (10. kép 14). A mezőcsát-hörcsögösi kis számban késő pilinyi formákat is mutató leletegyüttesben is számos említett forma megtalálható: belül megvastagodó, csücskös peremű tál, tölcséres nyakú, nyomottgömbös hasú edény, kihajló síkozott peremek, széles árkolásos edényhasak, síkozott peremű tálak, vízszintes és függőleges ujjbenyomással tagolt bordák, fröcskölt felületkialakítás (V. Szabó 2002, 39. kép 1, 3, 5, 6-9, 41. kép 1-2, 42. kép 6-11, 43. kép 1-5). Ez a leletanyag áll területileg legközelebb az idézett RBD-HA1 korú lelőhelyek közül a gelejihez. De míg Gelejen a temetőanyag alapján egy Tisza-vidéki irányból színezett késő pilinyi anyagról beszélhetünk, addig Mezőcsáton csak néhány késő pilinyi töredék található a HA1 időszak tipikus leletanyaga között (V. Szabó 2002, 37). Hasonlóan kevert képet mutat az oszlár-nyárfaszögi leletanyag is (Koós 2005). A RBB2-BC időszak után a RBD-HA1 korú megtelepedési fázisban a leletanyag alapvetően két nagy formakörhöz sorolható: egy késő pilinyi (pl. Koós 2005, 5. tábla 5, 13. tábla 7, 8, 13; 14. tábla 8; 46. tábla 9; 47. tábla 5, 52. tábla 8; 59. tábla 4, 9; 66. tábla 6; 67. tábla 3, 5-6; 70. tábla 2; 73. tábla 10; 74. tábla 1-8, 85. tábla 2; 100. tábla 8; 101. tábla 5, 135. tábla 7; 140. tábla II/5 típus; 145. tábla IV/11. típus; 146. tábla VI/1 típus, 150. tábla 9) és egy RBD-HA1 korú leletcsoporthoz. Ez utóbbi csoportban számos, fentebb a geleji anyagban is bemutatott sajátosság figyelhető meg: belül árkolt tálperemek (Koós 2005, 77, 11. tábla 10, 56. tábla 16), megvastagodó peremek árkolással (Koós 2005, 77-78, 60. tábla 12), nyomottgömbös hasú edények függőleges árkolással, helyenként bütyökkel kombinálva (Koós 2005, 7. tábla 6; 8. tábla 12; 10. tábla 10; 12. tábla 11; 22. tábla 8; 27-28 tábla; 54. tábla 2-3; 122. tábla 10, 14; 151. tábla 10), kihajló peremű, éles vállú nyomottgömbös hasú edények (14. tábla 4, 72. tábla 1, 127. tábla 1). A leletanyag párhuzamaiként idézett mezőcsát-hörcsögösi, polgári 29. lelőhely, tápé-kemenesháti és muhi-princtanyai lelőhelyek, az oszlári leletanyagot a gelejivel azonos körbe sorolják (Koós 2005, 94-106). A nagy felületű feltárásból származó, sokkal hosszabb időszakot felölelő leletanyagban nehéz megítélni a késő pilinyi és a RBD-HA1 korú Tisza menti (Protogáva) leletanyag egymáshoz viszonyított arányát. A berkeszinek meghatározott leletkör beolvasztása a késő pilinyi formakörbe, egyszerűsíti a térség kulturális képét. Az azonban bizonyos, hogy a Borsodi síkság ebben az időszakban két nagy eltérő kerámiatradíciót használó egység határterülete. Az említett lelőhelyek elsődleges értelmezése ebben a környezetben történhet. 75