A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Varga Marianna-Viszóczky Ilona: Egyedi népviseletes babák
matosan egyedi népviseleti babákat. 1964 óta népi iparművész volt. Eltérően a matyó, a kalocsai vagy a palóc szövetkezetektől, a fővárosban működő szövetkezetnél a bedolgozók döntő többségben városi asszonyok voltak, akik megfelelő kézügyességgel rendelkeztek, de nem ismerték a magyar népviselet egyes tájegységeinek öltözetét, és nem értettek a fej, a test és a kéz kialakításához sem. Kótzián Edit volt tehát, aki a teljes bemintázást elvégezte, majd részletekre bontotta az elvégzendő feladatokat. így elsősorban sorozatok készítésére alkalmas babák készültek, melyeket a NIT zsűrije bírált el. A babák öltözetének helyességéről, a kicsinyítés módjáról sok esetben konzultált a Néprajzi Múzeum Textil osztályának vezetőjével, Fél Edit etnográfussal. A népviseleti babarészleg megszűnése után Kótzián Edit nyugdíjba vonult. 1 7 A népviseleti babakészítők közül kiemelkedő egyéniség volt Kolumbán Béláné Szappanos Vilma (Kunszentmiklós, 1927), aki középiskolai tanulmányai során Kecskeméten ismerkedett meg a népművészettel, tehát alkalmas lett volna egyedi babák készítésére is, de erre a Szövetkezet nem adott lehetőséget. Kilépett a Budai szövetkezettől és más területen végzett munkája mellett, 1965-től Péry Vilmosné Bogdán Magda népi iparművésznél tanult, akinek alapképesítése szobrász volt, majd az Iparművészeti Vállalatnál folytatta egyéni alkotóként munkáját. Napjaink egyéni népviseleti babakészítői közül Gyenei Éva, Kolumbán Zsuzsa és Zorkóczy Miklósné munkásságát szeretnénk kiemelni. Gyenei Éva népi iparművész mesterének édesanyját, Gyenei Józsefnét és Papp Ferencnét tekinti, akiktől megtanulta a népviseleti babakészítés minden fortélyát. Kiváló művészi érzéke, nagyszerű ízlése van. Munkahelyein alkalma volt a mai népi iparművészet valamennyi szakágával megismerkedni. 1986 óta rendszeresen zsűriztet, 1988-ban ismerték el népi iparművésznek. Kolumbán Zsuzsa (Budapest, 1953) népviseleti babakészítő, a Népművészet Mestere a népviseleti babakészítés mesterségét, a népművészet szeretetét gyermekkorától édesanyja, Kolumbán Béláné mellett tanulta meg. Állandóan kísérletezik, sokat foglalkozik a népviselet - népművészet - népi iparművészet hagyományaival és azok alkalmazásával a népviseleti babákon, akár egyedi alkotásnak, vagy sorozat darabnak szánja azokat. Munkáit nagy igényességgel készíti. Számos kiállításon vett részt műveivel. 1990-ben ismerték el népi iparművésznek, 2008-ban pedig munkáival elnyerte a Népművészet Mestere kitüntető címet. Zorkóczy Miklósné Lázi Éva (Abádszalók, 1940) népviseletes babakészítő, a Népművészet Mestere nyugdíjba vonulása után határozta el, hogy népviseleti babákat fog készíteni. így valósult meg régi vágya, ugyanis érettségi után iparművész szeretett volna lenni. Gondosan előkészített tervek alapján ismerkedik meg Budapesten és vidéken a múzeumok textilgyűjteményeiben található viseletekkel, amelyeket könyvtári kutatómunkával és helyi gyűjtésekkel egészít ki. Népviseletbe öltöztetett babái egy-egy kisebb vagy nagyobb tájegység viseletének szinte teljes öltözetét miniatürizáltán mutatják be, nagyszerűen megformált fejekkel-testekkel. 1996-ban ismerték el népi iparművésznek, 2007-ben pedig munkáival elnyerte a Népművészet Mestere kitüntető címet. A népviseletes babák minősítéséről, a zsűrizés problémáiról az egyes szövetkezetek munkája során már említést tettünk. Általában az volt a szokás, hogy az egyes szövetkezetek küldték be a zsűrizendő babákat. 1954-ben még a bedolgozóknak korlátozott jogaik voltak, melyek folyamatosan változtak, javultak a Háziipari és Népi Iparművészeti 17 Kiemelkedő munkásságára Ember Mária utal „Egy boldog nő" cimű könyvében (Budapest, 1986.). 547
