A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Varga Marianna-Viszóczky Ilona: Egyedi népviseletes babák

tanulmányozták egy-egy tájegység viseletét, amelyeket helyszíni gyűjtésekkel egészítettek ki. Amikor eldöntötték, hogy a népviseletbe öltöztetett baba a kiválasztott tájegység melyik korosztályát képviseli majd, a hagyományos rendnek megfelelő ünneplő vagy hétköznapi öltözetben készítették el, s csak ezek után került sor az ehhez szükséges fej és babatest kialakítására. Nagy nehézséget okozott sok esetben a hiteles anyagok beszerzése, a tájjellegnek megfelelő fej és arc kialakítása, festése, a szempilla hímzése, a haj készítése és felrakása. A fejviselet megoldása is különleges ügyességet kívánt. Mindezek után kerülhetett sor az öltözetek elkészítésére. Itt az előkészületeknél a pontos arányok ismerete és a szakszerű kicsinyítés elvégzése után következett a szabás-varrás, díszítés, a kiegészítők elkészítése. A Népi Iparművészeti Tanács Bíráló Bizottságához Gyenei Józsefné és Papp Ferencné egyedi népviseletbe öltöztetett babáit a Népművészek Fláziipari Szövetkezete nyújtotta be zsűrizésre. Minden egyes baba kivitelezéséhez el kellett készíteni annak költségkalkulációját. Gyenei Józsefné rendelkezésünkre bocsátott dokumentációiból érdekes például az a levél, amelyben a Népművészek Háziipari Szövetkezetének elnöke tájékoztatja őt, hogy átvették értékesítésre valamennyi babáját, melyekkel 1965-ben különböző pályázatokon díjat nyert, és felkérik, hogy 1966-ban minél több egyedi alkotást hozzon létre, melyeket a zsűri jóváhagyása után átvesznek. Választékbővítés céljából ekkor készültek a különféle formában megjelenő fiúbabák. Közben elsajátította a szűrrátétes technikát, és az egyike lett azoknak, akik ezen a díszítőművészeti területen is a legszínvonalasabb munkákat tervezték mind az öltözködést, mind a lakást díszítő textilek között. Papp Ferencné egyedi alkotású népviseleti babái már 1961-ben meghozták számára a népi iparművész elismerést. O kizárólag a népi iparművészet ezen ágában mutatott fel jeles eredményeket. Az ország különböző vidékein az 1980-as évektől vezetett népviseleti babakészítő tanfolyamokat a Népművészek Háziipari Szövetkezete megbízásából. Élete során szinte minden tájegységet feldolgozott a matyó viselet kivételével, mert úgy érezte, hogy ez a matyók specialitása. Érdekes megfigyelni, hogy az elmúlt évtizedekben egyéni alkotókként, és mint régebben a Népművészek Háziipari Szövetkezetének tagjaiként milyen változatos, magas szintű művészeti alkotásokat hoztak létre, hasonlóan a velük együtt munkálkodó faragók, fazekasok, a népi kismesterség ágaiban munkálkodókhoz. Az 1980-as, 1990-es években országosan a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet népviseleti babarészlege volt a legismertebb. Sajnos a Matyó NHSZ 2005ben megszűnt. Egyedül itt volt közös műhely, ugyanakkor nagyszámú bedolgozót is foglalkoztattak. Munkatársaik szinte mindnyájan otthon, családjuk köréből ismerték meg a matyó életformát, a szokásokat, a viseletet. így vált természetessé, hogy kizárólag a matyó népviselet hagyományait alkották újjá. A szövetkezet matyó hímzés dokumentációja Dajaszászyné Dietz Vilma irányításával 1954-től folyamatosan készült a legkiválóbb hímzők részvételével. Ez a dokumentációs anyag hozzávetőlegesen 700 eredeti matyó hímzéses textil - döntően múzeumi tárgyak - rajzát tartalmazza a hozzá kapcsolódó meg4. kép. Gyenei Józsefné Nagy Erzsébet 544