A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Varga Marianna-Viszóczky Ilona: Egyedi népviseletes babák

EGYEDI NÉPVISELETES BABÁK VARGA MARI ANN A-VISZÓCZKY ILONA A babagyűjtés divatja a 19. században terjedt el. A gyermekjátékszereként kedvelt babákat, különösen a szép kosztümbe öltözötteket dísztárgyként előnyben részesítették. A 19-20. század fordulóján a Nürnbergi Babamúzeum anyaga volt a legismertebb, ahol a történeti korok és divatok szerint mutatták be a változó gyennekviseleteket.' A babák teste és feje különböző anyagokból készült, az öltözetek a korabeli divathoz alkalmazkodva igyekeztek a gyermek és felnőtt viseletek arányosan kicsinyített mását szebbnél szebb anyagokból megvalósítani. Londonban a Bethnal Green Museum Childhood kiállításán különösen a 19. század első feléből bemutatott babák öltözete jelentős értékű,

2 de említhetjük a Párizsi Babamúzeum anyagát és kiállításait is.

3 Magyarországon az 1889-es Országos Kisdednevelési Kiállításon jelentek meg az egyes földrajzi-nemzetiségi csoportok bemutatása során a különböző életkorokban jellemző kislány és kisfiú öltözetek mellett ,,...»a kicsinyített tájviseletbe öltöztetett« babák is, elindítva ezzel a viseletes babák jóval később kibontakozó divatját".

4 A jelenleg hazánkban látogatható állandó kiállítások közül 1998-ban Székesfehérvárott nyílott meg elsőként a régi megyeháza épületében, a Szent István Király Múzeum gondozásában a „Fehérvári Babaház". A gyűjtemény adományozója dr. Moskovszky Éva kultúrtörténész volt.

5 Napjainkban újabb divatja van a babák készítésének és öltöztetésének. Iparművészek, népművészek az utóbbi évtizedekben hazai és nemzetközi viszonylatban is jelentős kiállításokon mutatták be munkásságukat, pályázatokon és az azokhoz kapcsolódó konferenciákon vitatták meg szakmai problémáikat. Úgy véljük, hogy az e törekvések révén született tárgyak már nem játékszereknek, hanem művészi értékű dísztárgyaknak tekinthetőek. Jelen dolgozatunkban - közel 60 esztendőre visszatekintve - azokról a népviseletbe öltöztetett babákról és készítőikről írunk, amelyeknek elődeivel a 19-20. század fordulójától, de különösen az 1930-as évektől gyakran találkozhattunk. Ezek nem játék babák, közülük a legsikeresebbek teste-feje-keze szinte a rongyszobrászat körébe tartozik. Öltözeteik miniatürizált formában megfelelnek a kiválasztott tájegység hétköznapi vagy ünnepi viseletének. Az 1960-as években a sárközi Váralján a tisztaszobában a festett láda tetején egymás mellett volt a hagyományos háromlábú baba és a nagyobb méretű kaucsuk játékbaba ünneplő menyecske viseletbe öltöztetett, különböző módon stilizált mása. A Galga mentén - amióta városi ruhában járnak - szokás, hogy a menyasszonynak elkészítik ajándékba a 1 Museen der Stadt Nürnberg - Spiclzcugmuseum (Museum Lydia Bayer) 90403 Nürnberg, Karlstraßc 13-15.: http://www.musccn.nucrnberg.de/spiclzcugmuscum/indcx.html 2 V&A Museum of Childhood - Cambridge Heath Road United Kingdom, London E2 9PA: http:// www.vam.ac.uk/moc/collcctions/index.html 3 Musce de la Poupcc Paris - 75003 Paris, Impasse Bcrthaud.: http://www,musecdclapoupccparis. com/info-autrc-lien/info2.html 4 Katona-B. Horváth 1999. 139. 5 Szent István Király Múzeum - Babaház, 8000 Szckesfchcrvár, Megyeház u. 17.: http://www

. szikm.hu/gyujtcmcny/babahaz/indcx.html 539