A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

V. Szathmári Ibolya: Borsodi ünnepi kézbe való kendők Déri György gyűjteményéből

(cipója) mellé mindkét oldalon tesznek 9 pálcát, vagyis egy-egy cipót úgy, ahogy a lenti sorban, a kettő közé 3 szemet. így folytatják tovább minden sorban eggyel több cipót úgy, hogy rézsútosan haladnak felfelé. Ha hat cipóig eljutottak, visszafelé mennek és fogyasztanak, míg ismét üres pálcasort kapnak. A cipókat minden sorban különböző színnel horgolják."" Ezzel a sajátos díszítéssel mindenekelőtt a legényeknek ajándékozott jegykendőket díszítették, melynek 20. századi eleji változatáról Herkely Károly a következőket írja: „A vőlegénynek horgolt szélű kendőt, jegykendőt adott a leány, a legény ezt a gatya ontrába (korcába) tűzte, ami a lányhozjárás jele volt. A csücskébe diót kötöttek és úgy tűzték a gatya ontrába. Közepe piros rózsákkal volt kivarrva, a széle felé először egy zöld ragyogó volt körülvarrva, azután következett egy sorban cipós horgolás piros és fehér szinben, majd újra egy sor zöld ragyogó zsinór következett, a legszélén pedig cipós és kakastaréjos horgolás volt."

1

2 „Cipós és kakastaréjos" horgolás a matyó viselet egyéb darabjain is megjelent. Legszebb változataival - a jegykendő mellett - a 19. század végén és 20. század elején készült férfiingek ujja végein találkozunk. A hímzett lobogós ujjú ingek díszítését ez az önmagában is dekoratív csipkedísz még ünnepélyesebbé tette. A jegykendő és az ing díszítése ezzel az azonos díszítménnyel egy teljes összhangot alkotott a legények öltözékében. Herkely Károly közléséből tudjuk, hogy „cipós horgolás" került a „pendel" oldalába is, piros-fehér cipóst és pálcikást horgoltak, hogy „amikor a lányt vagy a menyecskét a táncban megforgatják, lássák a legények".

1

3 „A templomba menő asszonyok az imakönyvet szintén horgolt kendővel terítették le. Akinek nem volt ilyen nagy »Aran Korona« imakönyve, az egy tőzegdarabot terített le horgolt kendővel (vagy újabban pipi kendövei), hogy úgy lássék, mintha imakönyv volna benne. Ha azonban észrevették, rákiabáltak: tőzőkös, nem tud írást. Ez a horgolt kendő hasonlított a jegykendőhöz, de csak egy sor horgolás volt rajta, mégpedig a szélén piros és fehér színben.'"

4 IV. A jegykendők, kézbe való kendők egy igen sajátos típusát alkotják a fentebb már említett, kerek formájú, csipkedíszítésű kendők. Az aránylag nagyobb méretű kendők díszítményét - ritka kivétellel - csaknem kizárólagosan a fehér színnel horgolt csipkeszél adja. Ezek a díszítmények többnyire azonos díszítményrendszert követnek: a fehér pamutfonállal horgolt, körbefutó mintákat három sorban rendezik el, általában minden sorba más minta kerül, s több olyan kendőt is találunk, ahol az egyik sor mintája helyére a kendő tulajdonosának nevét, s a készítés évét horgolják be. A Déri György-féle gyűjtemény ebből a kendőtípusból Borsod-Abaúj-Zemplén megye térségéből három darabot őriz. IV/1. A D. Gy. 733. leltári számú bogácsi kendő tulajdonosa nevét és a készítés évét a három sorban elrendezett minta közepén körbefutó szabályos, nyomtatott nagybetűkkel készült felirat árulja el: „LUKÁCS ERZSÉBETÉ EZ A KENDŐ KÉSZÜLT 1907 BEN." A fehér gyolcs alapanyagú kendő horgolt díszítményét a felirat mindkét oldalán körbefutó leveles rózsaágak alkotják, a legszélén tömörebb és lazább horgolású kisebb cakkszél váltakozik. 11 Herkely 1938. 169. 12 Herkely 1938. 170. 13 Herkely 1938. 170. 14 Herkely 1938. 171. 532