A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Mizser Lajos: Cserépfalu földrajzi neveinek történeti-etimológiai szótára

Garázda 'dél-délnyugati kitettségű domboldali szőlőhegy a Hór-völgy keleti bejáratánál'. 1770: Garázdapromonthorium, a 18. század vége: Garázda hegy, 1811, 1820, 1859, 1864: Garázda, 1848: Garázdaszőlő. 1864-ben ezt írják róla: „Szőlőhegy, e község szőlőhegyei között legerősebb bora terem, mely garázdává szokta tenni az embert". A néphagyomány is ezt tartja. Szólás is van róla: A Garázda borát itta 'a borivástól megvadult ember'. Valójában a szőlőhegyet egy, az 1500-as évek legvégén, a 1600-as évek legelején élt, Garázda Gergely nevü emberről nevezték el, aki a telepítője vagy tulajdonosa volt ennek a szőlőhegynek. Részterülete: 1834/5: Garázda tető 'a Garázda fölötti terület'. Ma is így hívják. Mai részterülete még: Garázda alja (ejtve: Garázda ajja): 'a Garázda és a Cigány közötti terület'. Gyűr 'délkelet-keleti kitettségű hegyoldalon levő szántó a község déli részén'. 1859: Győr, 1864: Gyűr. Ejtése: Gyűr. A néphagyomány azt tartja, hogy megművelésekor erősen gyürkőzni kell. Az igaz, hogy nehezen művelhető, de nem ez a névadás alapja. A ma már nem élő gyűr szó jelentése 'domb, halom' volt. Tehát a térszínformáról nevezték el egykor. Halyagos kukja 'a Felső-Simonszenivel szemközti hegyoldal'. Ejtése: Hajagos kúkja. 1788: Hajagos kuklya. A halyag a hólyagfa (latinul Staphylea pinnata, egyéb népi elnevezései: apácabokor, fattyúpisztácia, hájagmogyoró, halálfej, hályogfa, halyogmogyoró, hályogmogyoró, hólyagmogyoró, hupolyagfa, klokocs, mogyorós hólyagfa, paptöki, pukkantó, pukkantófa, sörjefa) régi itteni elnevezése. Jellegzetes növény volt a hólyagfa ezen a helyen. Az utótagot figyelembe véve két jelentés lehetséges: 1. 'hólyagfás és csúcsos kiemelkedés, 2. 'hólyagfás kőudvar'. A Gerecsében is van egy Halyagos nevű hegy. Harangláb

1 'a Vereskő-völgy, Bácsvár és a Gályák által bezárt terület, legmagasabb pontja 568 m'. 1788\ harang láb, 1820: Harang Láb, 1864: Harangláb. A monda szerint a kunmadarasiak a török elől menekülve itt állították fel harangjukat, majd az itt tartott istentisztelet után itt is ásták el. Más azonban az elnevezés alapja. A harangláb egy szép virágú növény neve, latinul: Aquilegia vulgaris. Egyéb népi nevei: cámoly, galambvirág, gangabugya, gelesztafű, gumóvirág, harangcámoly, Isten kalapja, Isten papucsa, keselyüvirág, vasfű. E növény bőségesen termett ezen a helyen. Izzasztó hatású, a magvait a rüh ellen használták. Mai részterületei: Harangláb-fertő 'az itt levő vaddisznódagonya', Harangláb-ház 'a gerincen levő faépítmény', Simon kútja 'a tisztáson levő agyaggödör': a hagyomány szerint annak a nyoma, hogy egy Simon nevü ember itt kereste a kunmadarasiak harangját. A Simon családnév volt, ma már ragadványnévként él. Harangláb

2 'mai templom helyén állt egykori harangláb'. 1754: Harangláb, „Vagyon Fa Tornyok és abban két harangok", 1789: harangláb, 1812: „A Haranglábon vagyon két harang". Alul kő-, felül faépítmény volt, melyet 1898-ban elbontottak. Harcsa 'a Belyvács-völggyel és Ráccsal határos hegy 623 m magasan'. 1788: Hartsa bértz. Részterülete: 1820: Hartsa Oldal, 1844: Hartsa oldal 'nyugati irányú hegyoldal a Belyvács-völgy határán'. A harcsa szónak semmi köze sincs a halhoz, hanem a szlovák hrca 'görcs, kiemelkedés' szó átvétele és magyarítása. Itt is a térszínforma játszott szerepet a névadásban. Hármas 'az Alsó-Hármas, Felső-Hármas és Középső-Hármas összefoglaló neve'. 1864: Hármas. Részterületei: 1788, 1820, 1826/7, 1844: Hármas tető 'a Hármas legmagasabb része'. Mai részterületei: Alsó-Hármas 'a Felső-hármas folytatása a Mocsárosházig', Középső-Hármas 'a Hármas-lápától délre eső erdőrész', Felső-Hármas 'a 514