A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

P. Fischl Klára-Rebenda János Pál: Gelej-Pincehát bronzkori település-struktúrájának rekonstrukciója

Kemenczei Tibor 1979-ben megjelent könyvében az összesítő térképen jelöli a pinceháti település területén húzott 4 kutatóárkot (Kemenczei 1979, Abb. 2). Ezen adatok alapján Koós Judit az Északkelet-Magyarország bronzkori településhálózatát tárgyaló cikkében a füzesabonyi kultúra egyrétegű települései közé veszi fel a lelőhelyet (Koós 2002, 223). A PD 48511 számú OTKA kutatási program keretében (Aroktő-Dongóhalom középső bronzkori települése és tájtörténet a Bükk és az Alföld találkozásánál) 2008ban a területen terepbejárást végeztem. A kutatási program keretében végzett prediktív régészeti lelőhely-meghatározás egyik feltevése - részben a már ismert adatok alapján az volt, hogy a Pincehely nevű domb (1. kép) a hatvani és a füzesabonyi kultúra teli települése, és a Kalicz Nándor és Patek Erzsébet által feltárt füzesabonyi településrészlet ennek a teli településnek a külső települési része. Az 1962-es ásatási területen a vegetáció miatt nem hozott eredményt a terepbejárás, de a Pincehely dombjától Ny-ra egy háromszög alakban szántott területen nagy mennyiségű jellegzetes hatvani kerámiaanyagot gyűjtöttem (1. kép; P. Fischl 2008). A Pincehely nevű domb teliként való azonosítása nem járt sikerrel, mivel a beépítettség foka teljesen lehetetlenné tett bármilyen régészeti jellegű megfigyelést. A Dél-Borsodi síkság hatvani és füzesabonyi településhálózatának ismeretében (2. kép), illetve a nagyszámú füzesabonyi temetkezésből következően továbbra is valószínűnek tartom, hogy a Pincehely dombja a bronzkori település része lehetett eredetileg. A Csincse-patak egykori medrének partján álló település helyválasztása, a többi ismert bronzkori teli településhez való viszonya megerősíti ezen feltételezésünket. A Pincehelyet a katonai felmérések vonatkozó térképlapjai is borpincékkel teleépített területnek jelzik (3. kép). Ezek alapján a terület biztosan bolygatott az 1700-as évek vége óta, ez magyarázza a régészeti megfigyelések korlátozottságát. A pinceháti szelvények átlag 250 méter távolságra vannak a Pincehely dombjától, a dombot körülvevő 100 méter tengerszint feletti magasságú terület keleti lejtőjén. A Pincehát területe egy 100 méter tszf magasságú kiemelkedés. Északnyugati sarkában nagyszámú hatvani kerámiaanyaggal, keleti peremterületén az 1962-es ásatásból származó füzesabonyi és késő bronzkori településjelenségekkel, északi peremének közepén pedig a Pincehely dombjával. A kanális dűlői és a Beltelek kertek területén előkerült temetőrészletek és a pinceháti településrészlet a rekonstruált egykori vízrajzi viszonyoknak megfelelően egy szélesebb vizes-vizenyős terület két oldalán nagyjából azonos tszf magasságban találhatók. Ez a tény reálissá teszi a vízjárta terület két oldalán egymással szemben elhelyezkedő település és temetkezési hely meglétét. Vagyis mind a füzesabonyi, mind a pilinyi kultúra esetében bizton állíthatjuk, hogy a Pincehát nevű terület keleti szélén az adott korszakban település állt. A hatvani kultúra esetében ezt a hát nyugati részére, az északnyugati sarokba valószínűsíthetjük. Továbbra is kérdéses marad a Pincehely szerepe a települési struktúrában. Az eddigi adatok alapján a Pinceháton a kora bronzkor 3. időszakától (RBA2a, hatvani kultúra) a késő bronzkor közepéig (HaA) számolhatunk megtelepedéssel. Feltehetően a kedvező települési adottságokat kihasználva a három kulturális egység egymástól függetlenül ugyanannak a dombnak a területét használta. Válogatás Gelej-Pincehát 196l-es terepbejárási leletanyagából: Középső bronzkor: 1. Szürkésbarna színű, erősen kihajló peremű, ívelt nyakú edény peremtöredéke. A nyakon dupla bekarcolt vonal közötti rovátkolássor halad körbe, a perem külső íve rovátkolt, majd bekarcolt vonal, kannelúra, bekarcolt vonal, rovátkolt borda, bekarcolt 49