A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

P. Fischl Klára-Rebenda János Pál: Gelej-Pincehát bronzkori település-struktúrájának rekonstrukciója

1984-ben az Északkelet-Magyarország késő bronzkoráról írt összefoglaló munkájában tárgyalja újra a lelőhelyet, ahol a pilinyi kultúra zagyvapálfalvi csoportjának késői urnatemetőjeként említi, és a késő bronzkor 2. periódusának első felére (RBD) datálja (Kemenczei 1984, 30, 100). A kötetben válogatás található a leletanyagból (Kemenczei 1984, Taf. XVII. 17-18, 21; Taf. XVIII.). 1989-ben közli Kemenczei Tibor a Kanális-dülői pilinyi temető térképét és a leletanyag statisztikai összefoglaló táblázatát illetve válogatást a jellegzetesebb leletekből (Kemenczei 1989, Abb 8-13) annak alátámasztására, hogy a szakirodalomban több helyen olvasható véleménnyel ellentétben - miszerint Gelejen a füzesabonyi és a pilinyi sírok kronológiai törés nélkül folyamatosan egy nép temetkezéseiként értékelhetők (Hänsel-Kalicz 1986, 68) - a pilinyi sírok a kultúra életének második szakaszára, a RBDHaA időszakra datálhatok. A közölt leletanyagból az is kiderül, hogy a pilinyi temetőben erős urnamezős hatások és fonnák is jelen vannak. Mindezek ellenére Blischke 2002-ben még a tiszafüredivel azonos RBA2-BC folyamatos használatot rekonstruál a geleji temető esetében (Blischke 2002, 31, Abb. 2). Jelen dolgozat célja a temetőktől délre az egykori Csincse déli oldalán a Pincehát nevű dűlőrészben feltárt település (1. kép) leletanyagának publikálása. 1961-ben Kalicz Nándor és Patek Erzsébet terepbejárásokat folytatott a Pinceháton (helyenként Pincerét elnevezéssel szerepel). Az itt gyűjtött leletanyag alapján 1962-ben a mezőcsát-hörcsögösi és látóhalmi ásatásokkal párhuzamosan október 3. és 11. között 4 szelvényt nyitottak a területen, ahol középső és késő bronzkori településrészlet került napvilágra. Az ásatásról leadott jelentésében az olvasható, hogy a próbaárkokban a bronzkori hatvani

7 és füzesabonyi kultúra, továbbá a muhi kultúra

8 és a HaB kor leletei vannak képviselve, illetve egy szarmata kori sírt is találtak (Kalicz 1970, 102). A 2. és a 3. szelvényekben ásónyomokból és objektumokból előkerült leletanyag sorolható a füzesabonyi kultúrához. A 4. szelvény területéről az a gödör anyagában találtunk még kisszámú, feltehetően a késő bronzkori használat során bekeveredett füzesabonyi leletanyagot. A 2. árok területén igen kis mennyiségű hatvani leletanyagot is sikerült beazonosítani.

9 Két középsőbronzkori objektumot is meghatározhatunk (2. árok a és ß gödre), melyekben a füzesabonyi kultúra leletanyaga mellett kis mennyiségű, pilinyi kultúrához köthető leletanyag került elő. A négy feltárt kutatóárok minden ásónyomában megtalálhatunk késő bronzkori leletanyagot is, továbbá a 4. szelvény a gödrének leletanyaga csak a késő bronzkorba sorolható. 7 Mindezek ellenére az 1968-ban napvilágot látott Frühbronzezeit in Nordostungarn (Kalicz 1968) kötetben a hatvani kultúra lelőhelyeinek felsorolásánál nem található geleji lelőhely. 8 A muhi kultúra elnevezés sokfele jelentését Kemenczei Tibor foglalta össze (Kemenczei 1965. 4). Kalicz Nándor e kifejezés alatt a pilinyi kultúra fiatalabb szakaszát foglalta össze. 9 A lclctanyag feldolgozása során 1 darab, a Makó kultúrába sorolható töredéket találtunk (HOM Ltsz.: 2010.25.506). A pinccháti lclctanyagban megtalálható különböző kialakítású textildíszcs oldaltörcdékcket nem sorolhatjuk egyértelműen a hatvani kultúrához, mivel ennek a díszítésnek a megléte a kizárólag csak füzesabonyi kultúrába sorolható lclctanyagokban is bizonyított (Szathmári 1990. 51, 100). Mivel a hatvani település jóval intenzívebben jelentkezett a terepbejárási megfigyelések szerint a Pincehelytől Ny-ra, ezért a kora bronzkori települést inkább erre a területre lokalizálhatjuk. Ez magyarázatot ad a keleti területeken csak kis mennyiségben előkerülő hatvani lclctanyagra. 46