A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Orosz György: „Jézus egyszer templomba ment... "A „Második merseburgi ráolvasás" pogány-keresztény szövegvariánsai mint az elasztikus missziós stratégia hatékony eszközei

ültették, tehát Wodan, a pogány főisten hátasállatára. De az új idők ismertetőjegye is jelen van már: Jézus keresztény hátasállata, tehát a szamár. A „Második merseburgi ráolvasás" általam elemzett ezen variánsaiban, legalábbis a legtöbbjükben, három keresztény ima található meg: a Miatyánk, a Hiszekegy és az Ave Maria imádság; a ráolvasás előtt vagy után, de gyakran ezek bele vannak szőve a varázsige szövegébe. Erdélyi Zsuzsanna a „Hegyet hágék, lőtöt lépék" című könyvében, ami válogatást tartalmaz a Kárpát-medencében általa gyűjtött archaikus népi imádságokból, megtalálható a „Második merseburgi ráolvasás"-nak már egy nagyobb mértékben keresztényiesített változata, mégpedig ,, Lábfájásra" címmel.

4

6 Ebben a ráolvasó-imában Krisztus már „keresztény" állaton, szamáron lovagol. Az ő édesanyja, Szűz Mária is vele van. Hogy az Istenanya is lovagol-e vagy pedig gyalog megy, ez nem derül ki a varázsigéből. Ok már nem az erdőbe tartanak, mint Wodan, hanem az egyik szent helyről a másikra: Jeruzsálemből Jerikóba. Az áldó ige a beleszőtt „Az Úrjézus szájából származott ezen ige" sorral elnyeri az égi hitelesítést. Ebből az következik, hogy hasznos dolog megtanulni ezt az áldó igét, megőrizni és átörökíteni az utódokra. A „Második merseburgi ráolvasás" keresztény szellemben átalakított változata valószínűleg ezen égi hitelesítés miatt maradt fenn évszázadokon keresztül napjainkig, írásban és a nép ajkán. A lábficam és annak meggyógyítása már nem a pogány mitikus isteni világban játszódik, hanem bibliai környezetben. Ezt követi a varázsige második része, a tulajdonképpeni varázsformula. Utána el kell imádkozni a Miatyánkot és a Hiszekegyet. A záró rész valóban imádság, azaz könyörgés a drága jó Istenhez a lelki és testi gyógyulás együttes elnyerése céljából. Ez azt jelenti, hogy a varázsige mondója tudatában van annak a keresztény tanításnak, hogy a betegség Isten büntetése az elkövetett bűnökért, és a betegségtől az ember csak a lelki gyógyulás, azaz a bűnök megbánása révén szabadulhat meg, abban az esetben, ha az Isten megbocsátja az embernek a bűneit. Különösen érdekes az a kettős világszemlélet, ami az utolsó két sorban jut kifejezésre. A keresztény vallás követői hisznek az egész világot uraló isteni akaratban. De a varázsige használója a mágia segítségével önmaga akarja uralni a világot és a természetet. Mindeközben bízik a mágikus szavaiban meglévő erőben, amely automatikus hatással bír. A keresztény ember látszólag lemond a saját akaratának érvényre juttatásáról a gyógyítási folyamatban, mert eszébe jut, hogy valami teljesen nem keresztény dolgot művel, és a jó Istent hívja segítségül, mondván: „Nem az én akaratom, Hanem a Te akaratod legyen meg, Amen." A „Második merseburgi ráolvasás" itt elemzett négy szövegváltozatát többszörösen átszőtték keresztény elemekkel. Nincsenek már bennük se pogány istenek, se istennők. Azonban az alkalmazási módjuk és az őket használó emberek gondolkodása még mindig mágikus. Jobban mondva: az úgynevezett pogány-keresztény vallási szinkretizmussal van dolgunk ebben az esetben. Az angolszász hitbeli hírnökök által a német törzseknek prédikált vallás az ortodox értelemben vett hitet jelentette a Szent Háromságban, a szentekben, akiket akkoriban igencsak nagyra értékeltek. Hittek abban, hogy a püspökökre és papokra nélkülözhetetlenül szükség van az istentisztelet során, továbbá abban, hogy a szerzetesi élet különösen érdemszerző tevékenység. Hittek az emberek az ereklyék csodatevő voltában, a búcsú46 Erdélyi 1999. 122, JV° 9. 459