A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Orosz György: „Jézus egyszer templomba ment... "A „Második merseburgi ráolvasás" pogány-keresztény szövegvariánsai mint az elasztikus missziós stratégia hatékony eszközei
A császár felfogása szerint tehát a hit megtanulható, holott az az Isten kegyelmi adománya. Másképp volt ez a nép esetében, aki a Miatyánkot pogány varázsigékhez hozzákapcsolva tanulta meg. így az Úr Imája elveszítette tulajdonképpeni értelmét: mágikus szöveggé vált. Az új keresztények számára a Paternoster csak egynek számított a sok varázsige közül. Fontos szerepet játszott a ráolvasásokban és a gyógyítási praktikákban, különösen akkor, amikor a Miatyánkot megfordított sorrendben, tehát hátulról előrefelé mondták el. 3 3 A nép hivatalos megkeresztelése után a varázsigékben a pogány istenek és istennők helyére keresztény szereplők kerültek (Jézus, Szűz Mária, angyalok, szentek). Az elasztikus misszió jegyében a „Második merseburgi ráolvasás"-t is átköltötték és keresztény elemekkel bővítették. Minden valószínűség szerint a betoldásokat egy keresztény pap vagy szerzetes végezte el, de az is lehetséges, hogy ezt egy egykori pogány varázsló tette, akit átszenteltek keresztény pappá. Heinrich Gusztáv az irodalomtörténetében közli a „Második merseburgi ráolvasás" egyik pogány-keresztény variánsát „Jézus egyszer templomba ment" kezdősorral. 3 4 Ez egy magyar nyelvű áldó ige. Ennek szövegét Heinrich Gusztáv fordította le magyar nyelvre? Esetleg már magyarul bukkant rá? Melyik írott forrásból vette át a varázsigét? Vagy talán a szóbeli hagyományból jegyezte le? Melyik korszakból származik ez az írásban vagy szóban fennmaradt szöveg? Ezzel kapcsolatban nevezett irodalomtörténész semmiféle információval nem szolgál. Ez a varázsige teljesen kereszténynek tűnik, de az őt használó emberek gondolkodásmódja még mindig mágikus. A pogány germánok főistene, Wodan helyére, aki számukra a mágikus erő megtestesítőjének számított, ebben a szövegben Jézus Krisztus lépett. A pogány istennőket ugyanitt a Legszentebb Istenszülő, Szűz Mária helyettesíti. Az újonnan megkeresztelt germánoknak-németeknek Krisztust merész hősként, a katonai győzelmet adó új népkirályként propagálták. Az Úr Jézus ebben a varázsigében nem szamáron, hanem paripán lovagol, holott ő az Evangéliumok tanúsága szerint sohasem ment lóháton. Csak egyetlenegyszer használt hátasállatot, mégpedig egy szamarat: virágvasárnap a Jeruzsálembe történő ünnepélyes bevonulása alkalmából. A ló a királyi hatalmat és erőt testesíti meg, 35 a harcot jelképezi, a szamár viszont a békét és a gyávaságot. A germánok a szamáron lovagló Krisztust nevetségesnek tartották volna és nem tértek volna át az ő hitére, hanem éppen ellenkezőleg, elzárkóztak volna tőle. Ebben az áldó igében sok lófajta kerül felsorolásra, abból a célból, hogy a ráolvasás ne csak egyetlen szükséghelyzetben (lólábficam) segítsen, hanem minden ilyen esetben. Ezzel a varázsige hatóerejének totalitását szerették volna elérni. Az áldó ige kezdősorának („Jézus egyszer templomba ment") nagyon fontos tanító funkciója van. A megkeresztelt tegnapi pogányoknak templomba kellett járniuk, részt kellett venniük a szentmisén. A „Második merseburgi ráolvasás"-ban Wodan a lován az erdőbe lovagol, bizonyosan egy szent erdőbe vagy ligetbe, amelyek a pogány germánok hitbeli felfogása szerint az isteneik tartózkodási helyei voltak, és ahol áldozatokat, emberáldozatokat is bemutattak nekik. A „Második merseburgi ráolvasás" itt elemzett pogány-keresztény szövegvariánsának tanítása az én interpretációmban a következőképpen hangzik: Ha már egyszer Krisztus, az új király mellett döntöttetek és őbenne hisztek, akkor kövessétek az ő példáját és járjatok ti is a keresztény templomokba. 33 Szendrei 1986.94., 110., 206., 220., 243., 293., 301. In: Szigeti 2001. 183. 34 Heinrich 1886-1889. I. 26-27. 35 Eliade 1994. 192. 456
