A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Goda Gertrud: Egy művészi pálya miskolci állomásai. Wieszt József (1951-2007) grafikusművész munkássága a Herman Ottó múzeum gyűjteményének tükrében

val, lavírozott tollal megörökített élményeket azután táblaképekben később feldolgozta. Gyűjteményünkben e ciklust a Vízparti táj (1998)

1

7 című kisméretű olajképe képviseli. Az országos vérkeringésben egyre otthonosabban mozgó művész 1983-ban sikeresen szerepel a Babits Mihály centenáriumára kiírt pályázaton. A Képzőművészeti Kiadó díját kapta a hat műből álló rézkarc-sorozatára. Ezekkel szerepelt azután a szekszárdi emlékrendezvényen. A költő talán legfájdalmasabb, az élettől búcsúzó művét érzi magához Wieszt olyan közel, hogy arra grafikailag válaszolni képes (Ósz és tavasz között).

1' S már akkor is felvetődhetett volna a kérdés: miért éppen a nyitott kalitka rettentő magányával tudott érzelmileg azonosulni? Meghívják kiállításra 1985-ben a Baranya Megyei Könyvtárba, majd 1993-ban ugyancsak Pécsre a Műhely Galériába. 1985-ben Flach Antal szervezésében egy önálló kiállításban összegezi - maga előtt is -, mire jutott. A miskolci Mini Galéria ad otthont a 65 munkának, amihez precíz katalógus, illusztrációk, és a fiatal művészről írásos bemutató is készült Ződi Imre megfogalmazásában. Itt mutatkozott meg igazán, milyen erővel bír, amikor manuális képességét a gondolat szolgálatába állítja. Végvári Lajos professzor ekkor vásárolja meg a múzeum számára a már bemutatott Part 1-11. című lapokat, a Prototípust és a Perspektivikus tanulmányi. Ez a rendezvénye - bár akkor még nem lehetett tudni -, de szinte búcsú attól a várostól, amely pályára helyezte, s amelynek szellemi közege talán még hosszú évekig segítette is. De már csak olyan alkalmi munkákra kapcsolódott városunkhoz, mint a múzeumunk által kiírt „ex libris kisgrafikai pályázat" (1985) - amit meg is nyert a szép, Madarak és Fák Napját idéző kisgrafikájával -, meg a biennálék révén, melyeken a rendszerváltás tragikus következményével, mint például az ózdi, a diósgyőri üzemek felszámolásával foglalkozó munkái már nem kaptak megértést a rendezőségtől. (Cím nélkül /Ózd/, 2000.)" Talán itt kell megemlíteni azt is, hogy az egykori Szent Naum kápolna 18. századból való, közel fél ív nagyságú felszentelési ikonjának, antimenzionyknak (H. Zsefarovics) reprintjét is ő nyomta le papírra az eredeti lemezről, s ami a Magyar Ortodox Egyházi Múzeumban látható. Alázatos munkáját ismerve keresték fel Körösi Csorna Sándor díszalbumának (Homyánszki V. eredetijének) heliogravűr újranyomására 1984-ben.

2

0 1986-ban - egy kecsegtető lehetőséggel élve - hagyta el Miskolcot. A Honvédelmi Minisztérium három évre szóló pályázatát nyerte el, ami Szentendrére szólt, és az egész család életét megváltoztatni képes feltételeket biztosított számára, beleértve abba a lakáshoz tartozó komfortos műtermet is. Tulajdonképpen szülőföldjéhez, Doroghoz közelített és szeretett városához, Esztergomhoz. De nem annyira a szentendreiekkel, inkább az esztergomiakkal érezte jól magát, s ott kapcsolódott be az Esztergomi Művészeti Céh munkájába, aminek 1991-2001 között elnöke is volt. A kitűnő társasági ember sok meghívást kapott nyaranta művésztelepekre tanítani Mártélytól Sárospatakig, Párkánytól Gemencig. Önzetlen, segítő, adakozó barát, aki életének hátralévő időszakát (1989-2007) dorogi magányában berendezett műtermében alkotván, és a Budakalászon megtelepedett család szeretetében töltötte. Számos helyi és külföldi kiállításnak tett eleget. Legfőképpen Dorogon és a környező bányásztelepüléseken, ahol szeretettel és büszkeséggel figyeltek rá. Grafikáival ott volt 1983-tól a Balatoni Kisgrafikai Biennálékon Tihanyban, 17 HOM Ltsz. 2009.31. 18 HOM Ltsz. 85.144. 19 HOM Ltsz. 2000.6. 20 Hegyi M.-Kacsán Gy. tervczőgraf. 447