A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Szabó István: A Herman Ottó Múzeum észt grafikai gyűjteménye

5. kép. Kaljo Polln: Észt táj, 1975. (mezzotinto, 330x435 mm) Ltsz.: 85.67. között a Rocca al Maréi Szabadtéri Múzeumot szélmalom, a Kohtla-Järvei olajpala bányát gyárkémények, Töravere híres csillagvizsgálójának épülete, Tallinnt pedig a városháza sziluettje jelöli. Végül korábbi „térképeinek" tartalmi, szerkezeti, technikai tanulságait egy lapra sűrítve, színes és barnás-archaikus változatban napvilágot látott az Észtország kulturális térképe (4. kép). Az 1973-75 között, többféle sokszorosító eljárással készült alkotás Soans számára nemzetközi hírnevet hozott. A mű nemcsak technikai szempontból egyedülálló, de a bonyolult téma vizuális megoldása is. Az archaizáló térképen helyet kapnak a nevezetes észt városok színes címerrajzai, építészeti emlékei, vagy a városhoz kapcsolódó, térképészetileg hiteles helyre rajzolt miniatűr művész-, író-, tudósportrék. A térkép alsó mezejében pedig a kartográfia szabályai szerint az ikonok szöveges magyarázatát kapjuk. A Szovjetunióban érvényes rendelkezések szerint a térképeket csak nyolcvan jelig engedélyezték. Olev Soans „kulturális térképe" megkerülve ezt a korlátozást, képzőművészeti alkotásként jelent meg. így a művészet, a tudomány jeleseiről, a települések kulturálisjellegzetességéről szólva használható térképet adhatott Észtországról is. Kaljo PÖLLU (1934—2010) érdemes művész az észt etnikai hagyományokon túl népe ugor eredetéig próbál visszanyúlni. A tartui egyetem finnugrisztika professzoraival a Szovjetunió területén élő szórvány népcsoportokkal kapcsolatosan maga is végzett kutatásokat. Átírt tájai, tárgyi motívumai, totemfigurái, egymáshoz kapcsolódó emberalakjai a közös múlt ködébe vesző folklórt idézik. Ebbe a sorba tartozik Észt táj nyomata is (5. kép). Példa arra, hogy az elsődleges látvány miként sugall gazdag, mögöttes tartalmakat, egy egyszerű „tájkép" hogyan változik történelmi parabolává egy kitűnő művész keze nyomán. A lap misztikáját a mezzotinto technika bársonyos felülete biztosítja, amely álomszerűvé puhítja a rideg parti vidéket, a csupaszon nyújtózó ágakon egyensúlyozó, tojásokkal megrakott fészket. Kevésbé szimbolikus Illimar PAUL (1945) három Käsmvi tája. Az észt vidék a szinte érintetlen, archaikus szépsége mellett betörésének, megművelésének iszonyú nehézségeit is sugallja. A naturális látvány terméketlen, köves-vizes partrészletet, hagyomá434