A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Szabó István: A Herman Ottó Múzeum észt grafikai gyűjteménye
S ha a mozgás jelenlétéről beszélünk Herald Eelma képi világában, meg kell említenünk Illúzió lapját is. A forgásban lévő búgócsiga domborulatainak egyre elúszóbb, ismétlődő arcsora az emberek boldog önámítására, illúziókba menekülésére utal. 1974-ben készült három színes linóleum metszetének központi témája a Híd (2. kép). Nem először foglalkoztatja a művészt az emberek közötti kapcsolat kérdése. Az út lélektől lélekig. Híd lehet a művészet, a szeretet, a közös utak, elvek, célok, de végül is minden az embertől, tőlünk függ. Henno ARRAK (1930) hat évvel fiatalabb öccsétől teljesen eltérő személyiség. Pályája is másként alakult, tanulmányait politikai okokból hosszabb időre meg kellett szakítania. Szkeptikus, magába forduló alkat, művészetében megmarad a grafikánál, annak is a hagyományos technikáival dolgozik. Könyvgrafika szakon végzett, első megrendeléseit is ezen a területen teljesítette. A miskolci múzeum anyagába került, Rudolf Sirge 2 6 Föld és nép című regényének illusztrációi a fametszés klasszikus szabályaival készültek. Tömör szerkesztés, a vonalak hajlásának, hullámzásának dekoratív iránya, a fények hangsúlya a fehér-fekete ellentételezésével. Az Aadu Hint-illusztrációk 2 7 is hasonló erényeket mutatnak. 1973-ban ő is hozzáfogott a nemzeti hőseposz képi megfogalmazásához. A harcoló, valamint a beszélgető Kalevipoeg-et mutató két lapja a motívumok elrendezésével, lendületes, sűrű és változatos vonaljátékával szintén a fametszés hagyományait követi. Két korábbi munkája viszont a linómetszés biztonságát bizonyítja. Míg a tallinni Aranyláb torony inkább témaválasztásában variálja az Óváros művészképeit, addig a teljes teret kitöltő, nagy és sűrűn érintkező formákból építkező Halászhálók ötletében, kivitelezésében Henno Arrak emlékezetes munkái közé tartozik. Ez utóbbinál a művészt láthatóan a formák-vonalak kapcsolódása ösztönözte. A hetvenes években készített rézkarcai viszont már filozofikus gondolatairól, válasz nélkül maradt kérdéseinkről vallanak. A Kockajáték felveti a véletlen, a játék szerepét az ember sorsában. A kockák jelenetei eseményekre, kapcsolatokra utalnak, amelyek bekövetkezte, irányítása aligha függ tőlünk. A dobókocka röpte-értéke kiszámíthatatlan. Mi játszunk, vagy velünk játszanak? Mint ahogy nem tudni mit rejt a Színpad idilli rajzolatú függönye, a hulló lepel mögött egyelőre fehér üresség tátong. A színház szimbólumaival körülvett nőalak ábrándja van tűnőben? Vagy minden, ami valóságnak látszik csupán öncsalás? A részeire hullott Körhinta is azt sugallja, hogy az ámításnak egyszer vége szakad, s csak a széttört illúzió valódi. A Hennán Ottó Múzeum gyűjteményébe Alex Kütt (1921-1991) érdemes művésztől szintén két sorozat került. A hatvanas-hetvenes években készült tíz lap mindegyike pop-art ihletésű, montázs-technikájú, vegyes eljárásokkal készült. Prezentálja alkotójuk szándékait, stílusát, technikáját. Általában ő is sorozatokban gondolkozik, lapjain tudományos-fantasztikus elemeket, filozofikus gondolatokat egyaránt felfedezhetünk. Maga kísérletezte maratási, mély- és magasnyomású eljárásaival szinte a harmadik dimenzió érzékeltetésére is képes. Például az észt űrkutatás tudósainak szentelt Obszervatórium sorozatánál, vagy a miskolci gyűjteményt gyarapító, 1967-es Emberek sisakban lapjain (3. kép). Utóbbi arra is példa, hogy Herald Eelma, Jüri Arrak gondolatközpontú szériáival ellentétben hogyan születtek KÜTT sorozatai. Esetünkben például a „sisak" vezérmotívuma kapcsolja egymáshoz a legkülönbözőbb témájú lapokat, amelyekben csak az azonos 26 Rudolf Sirgc (1904-1970) író. 27 Aadu Hint (1910-1989) író. 431
