A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Kákóczki András: Asszonyok, madarak, lovak és angyalok feketében, fehérben. Emlékezés Lenkey Zoltán (1936-1983) grafikusművészre

1. kép. Lenkey Zoltán (Fejér Ernő felvétele, 1980.) máktól, hogy képei megértéséhez feltétlenül szükségesek lettek volna a feliratok. Nála inkább a kép értelmének befolyásolását, elmélyítését szolgálták. Az újszerű kísérletezésekről, öncélú formai alkotásokról elég korán kialakult a véleménye. „A művész tartalmi kérdésekben lehet újszerű és modern. Üres formai bravúroskodással ma már nem szólhat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy dobjunk vissza mindent, amit más, modem áramlatok szükségszerűen kialakítottak. Ezek olyan értékeket kínálnak, melyeket a mi művészetünk felhasználhat."

6 Lenkey Zoltán egyéni stílusának kialakításában fontos lépcsőfok volt - az emlékmappában is megtalálható - két rézkarca, az 1965-ös Sirató és a Megesett lány balladája című alkotások. Mind a két mű közvetlenül kapcsolódik a művész életének eseményeihez, ennek ellenére mégis általános emberi érzéseket fogalmaz meg (2-3. kép). A rézkarcnál - technikájából adódóan - a kép sokszor intellektuálissá, magyarázóvá, sőt szárazzá válik. Ennek oka, hogy a rézkarc befolyásolja alkalmazójának gondolkodását, mert a rézlemezre csak egy többszörösen átgondolt képet lehet karcolni vagy vésni. A technikai újítások - pl. a hidegtű, lágyalap - a rézkarcnak ezt a nehézségét, többszörös áttételekre kényszerített képi világát egyszerűsítették le a közvetlen kifejezés érdekében. Lenkey Zoltán is töprengő, egy-egy gondolat körül sokáig elidőző grafikus volt. Saját szavaival: „Bennem az élmények mindig igen lassan érnek be..."

7 Ezt a beérést könnyítette meg, hogy egyes motívumokat a művész kiválasztott és azokat rendszeresen használta alkotásain a különböző gondolatok kifejezésére. Lenkey munkáin megjelenő 6 Végvári 1982. 620. 7 Észak-Magyarország 1978. február 19. 4. 413