A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Egri Mária: Egy huszadik századi fametsző, Patay Mihály (1910-1956)

Halászok, 1941. (Fotó: Szebenyi Nándor) hez, és tapogatózva, új utakat keresve metszi újabb müveit. A Sáros út és a címlapon szereplő Kubikosok mutatják, hogy művészete nem tört meg, hanem továbbfejlődött. Rajzaiban, fametszeteiben helyet kapnak az emberek, a Dózsa-kompozícióhoz készülő tanulmányfejek mellett az új életünket jellemző nagy építkezések, a tiszai öntözőművek is. Egyik építkezési vállalat tervezőirodájában végzett műszaki rajzolói munkája azonban erősen gátolja művészi kiteljesülését. Korai halálával egy ígéretes művészi pálya zárult le, s ez - elfogultság nélkül állapíthatjuk meg - nemcsak a szolnoki művésztelep, hanem az egész magyar művészeti élet vesztesége."

4

3 A következő esztendőkben szinte alig hallunk Patay nevéről. S bár a retrospektív müvésztelepi kiállításokon szerepelnek lapjai, a megjelent kritikákban nem emlékeznek meg róla. 1980 júniusában ismét Kaposvári Gyula idézi fel tevékenységét, helyét a szolnoki művésztelepen, s a magyar grafikában. Megrendezi emlékkiállítását, a meghívón leközli az 1956-os leporellószöveget, s hosszabban méltatja a művész munkásságát a Szolnok Megyei Néplap hasábjain: „Patay Mihály már főiskolás éveiben néhány olyan fametszetet alkotott, amelyet a Magyar grafika legjobb lapjai közé számíthatunk. Ez teremtette meg első kiállításának lehetőségét. Az Ernst Múzeumban 1935-ben nyílt meg a kiállítása. A huszonöt kiállított metszetből jó néhány (Disznóperzselés, Tehenek az akolban, Parasztfej, Vacsora cséplésnél, Önarckép, Szolnoki paraszttanya, Kisborjú, Kaszaverő, Favágók stb.) mutatja azt a paraszti világot, amelyből a művész érkezett, és amelynek életét művészi alkotásokba emelte. »Valósággal izzik a fény a lapjain...« pályáját, s így a kiállítás lehetővé teszi, hogy Patay Mihály művészi fejlődését nyomon kövessük. ...az itt közölt Önarckép, a balladás hangulatot árasztó Négyesfogat, a paraszti élet sok apró eseménye és alakja: a Böllérek, Kordésok, a Kubikosok művészi ábrázolása megszerzi számára a székesfőváros grafikai díját. 1939-ben állami ösztöndíj a klasszikus művészet hazájának kapuit tárja fel előtte. Az Olaszországban eltöltött két és fél év művészetének új állomását jelenti. Kitárult lélekkel nyúl a műemlékekben és természeti szépségekben gazdag olasz városok és tájak lebilincselő témáihoz. Firenzében egy szűk sikátorból a Palazzo Vecchio kivilágítva ragadja meg képzeletét, Tripoliszban Tengerparti sétány, a Lungo Mare fametszetét készíti el. De nem kerüli el figyelmét a halászok küzdelmes élete, vagy egy kis négergyerek fájdalommal és gyanakvással teli tekintete sem. A háborús pusztítás elsodorta Patay Mihály addig készített fametszeteinek dúcait is. Hadifogságból hazatérve egy ideig nem is metsz fába; asztalosoktól kapott diópáccal alkotja első munkáit. Csakhamar visszatér azonban a fametszet43 n. n. 1956. 404