A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Egri Mária: Egy huszadik századi fametsző, Patay Mihály (1910-1956)

badiskolákon is részt vesz. Itt érlelődik meg benne az elhatározás, hogy művész lesz. Segítik ebben a törekvésében a művészek is. így a Képzőművészeti Főiskola hallgatójaként az 1932-33. évfolyam évkönyvének grafikai munkái között már szerepel egy rézkarccal, egy linóleum- és egy fametszettel. A további főiskolai évek megmutatják, hogy a fametszet az igazi területe. Böllérek, Disznóölés és Tanya, Kordésok és az Önarcképe. jelzik fiatalkori témáit. Finom technika és a népmesék levegője érződik metszeteiről. V. éves korában Budapest grafikai díját kapja fametszeteiért. S ez már jelzi, hogy Patay Mihály művészete felfelé ível. A 30-as évek végén állami ösztöndíjjal közel három évet tölt Olaszországban. A művészetek hazája, a műemlékek és a táj ragyogó művek alkotására készteti. Velencében a Ponte di Rialto, Firenzében a kivilágított Palazzo Vecchio ragadja meg figyelmét. De egy emeletes ház tetejéről készült Firenzei háztetők metszete mutatja, hogy nemcsak a pompás épületek, hanem az egyszerű témák is alkotásra ösztönzik. Az olasz halászok nehéz, küzdelmes munkáját több metszetben is megörökíti. Tanulmányútja során Afrika partjaira, Tripoliszba is elvetődik. Megrázó erejű fametszete készül ott: a Bambino. Egy fiatal néger gyerekfej, mélysége emberi fájdalmas sugárzó szemekkel. A száldúcon pontozásos technikával készült mű hatása alól a szemlélő nehezen tudja magát kivonni. A gyerek fájdalmas tekintete egy egész nép szenvedését fejezi ki. - Olaszországi művei azt a gondolatot keltik, hogy művészete majdnem csúcsára ért. A második világháború pusztításai kedvezőtlen hatással voltak művészetére és művészi tevékenységét erősen csökkentették. Összes dúcai, felszerelése elvesztek. S hadifogságból hazatérve ceruzarajzokkal és diófapáccal festett borús színű képeivel folytatta munkásságát. Az 1947-ben Szolnokon rendezett kiállításon

4

0 már be is mutatja új alkotásait. 1949-ben fametszeteivel egy csoportkiállításon szerepel Budapesten.

4

1 Ez alkalomból munkáit a Szabad Művészet a következőképpen méltatja: »... A grafikus Patay Mihály fametszetei erőteljesek, valóságos élettel telítettek. Különösen tetszettek az Ökrösfogat, Cséplés és a jó karakter ábrázolású munkás- és parasztfejei. Patay Mihály a realizmus útját járó grafikusaink közé tartozik, akinek műveivel gyakrabban szeretnénk találkozni.«

4

2 A sikerek új alkotásokra ösztönzik és művészete egy új, harmadik korszakába ér. A kubikosok, parasztfejek, a kövezők, a tiszai tájak mellett a hatalmas építkezések, az öntözőmüvek, villanycséplés is ecsetje vagy metszőkése alá kerülnek. Finom ceruza- és krétarajzai is új színt jelentenek művészetében. A művészt sohasem választhatjuk el az embertől. Nemcsak a művészetét becsülték az emberek, hanem szerény, pontos, figyelmes, áldozatkész egyéniségét is. Emberi magatartásával nagy népszerűséget szerzett magának. A tervező Irodán végzett műszaki tervező munkájával is kivívta a dolgozótársai megbecsülését..." A Jászkunság folyóirat áprilisi számában több képpel illusztrált, név nélküli szerkesztőségi cikkel búcsúztatja Patay Mihályt, akinek „halálával a Jászkunság szerkesztőbizottságát is nagy veszteség érte; bár neve nem szerepelt minden számunkban, kezenyomát, névtelen munkáját őrzi a két évfolyam egész sor illusztrációja. Készséges munkatársunk emlékét örökítjük meg ezzel a rövid megemlékezéssel. ... a kiállított 63 darab fametszet, ceruza-krétarajz és diópáccal festett kép átfogja a művész egész élet40 Szolnok a magyar képzőművészetben. 1947. május 15-24. Kiállítás a vármegyeháza közgyűlési termében. 41 Magyar Rézkarcolók Egyesületének Kiállítása a Képzőművészek Szabadszcrvczctcbcn. 42 Fenyő A. Endre beszámolója a Szabad Szakszervezet kiállító helyiségében megrendezett csoportkiállításról. Lásd: Fenyő 1949. 403