A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Egri Mária: Egy huszadik századi fametsző, Patay Mihály (1910-1956)

A fiatal Patay boldogan mutatja be az Ernst Múzeum anyagát szülővárosának is. A Madas Ház kiállítóhelyiségében néhány hónap elteltével falra kerülnek a lapok, amelyet néhány értékelő kritika is követ. A Szolnok és Vidéke előzetesében méltatja a művészt, aki bár parasztnak született, mégis úrrá tette a művészet: „A múzsák szeszélyesen válogatják meg kegyenceiket és nincsenek tekintettel rangra, társadalmi osztályra és nem tesznek különbséget, amikor megcsókolnak valakit, úr és paraszt között. így van ez Patay Mihály festőművésszel is, aki régi szolnoki parasztcsalád sarja és már néhány éve zseniális reménysége a szolnoki müvésztelepnek, amióta a telepi őszi kiállításokon feltűnt néhány abszolút művészi képével, mint Aba-Novák Vilmos tehetséges növendéke. Patay Mihály most grafikai kiállítást rendez Szolnokon a Madas-házban, a Baross-utca 7. szám alatt, bemutatja szülővárosának azt a fametszetekből összeállított kollekcióját, ami a fővárosban az Emst múzeumban néhány hónappal ezelőtt általános feltűnést keltett és emlékezetes sikert aratott. Patay Mihály művészetében nem tagadja meg önmagában a parasztot, sőt bámulatos fejlettségű kultúrával és minden póz nélkül, reálisan, életszagúan bemutatja azt a miliőt, ahonnan jött, mondván: nézzetek, ilyenek vagyunk, amikor étkezünk, csépelünk, disznót perzselünk, aratunk, bíbelődünk a malacokkal, hajtjuk hazafelé ökreinket, fejjük teheneinket és állunk roskadozó tanyáink mellett. De a fekete alapból precízen előbukkanó vonalak és fehér foltok a paraszti élet minden megnyilatkozását témának dolgozzák fel a művész élesen látó szemén keresztül. Patay Mihály grafikai művészete rokonian harmonizál avval a stílussal, amit a zenében Bartók Béla és Kodály Zoltán, a költészetben pedig Sértő Kálmán revelálnak. Igazán a ma kikristályosodott és lehiggadt művészete, úgyhogy csodálkoznunk kell azon, hogy ez a végeredményben fiatal ember ilyen korán magára talált és máris egyéni művészetet képes tisztán produkálni, amit olyan nagy sikerek kísérnek, hogy két képét a fővárosi képtár is besorozta gyűjteményébe és az egész kollekcióját, amit most Szolnokon látunk, kivitték és kiállítják Amerikában."

2

6 A főiskolai tanulmányok után hazatér Szolnokra. Dolgozhat ugyan a kolónia vendégműtermében, de a fővárosban élő törzstag művészek számára fenntartott, a nyári hónapokban működtetett műtermeket nem veheti igénybe. Önálló, saját műtermet szeretne, ezért megpályázza a Pécs által kiírt tanulmányi ösztöndíjat, amit az 1938-as évre meg is nyer. Önéletrajza szerint a város grafikai díját is megkapja. A művész önmagáról írott rövid közlését egy 1937-es laphírrel egészítjük ki: „Patay Mihály, a kiváló fiatal szolnoki festőművész, akinek különösen a fametszetei vívtak ki országszerte nagy elismerést - a Képzőművészeti Főiskolától újabb megtisztelő ösztöndíjat kapott. Két hónapra Pécsre küldik a most kialakulóban lévő pécsi művésztelepre, ahol az egyik épülő templom freskóinak készítésében segédkezik."

2

7 Ennél bővebb információval a Nemzeti Jövőnk szolgál. A riporter a szokásos müvésztelepi körútján keresi meg Patay Mihályt is, aki a téli hónapokra megkapta Mattioni Eszter műtermét: „... néhány évvel ezelőtt tűnt fel remek képeivel a művésztelepi kiállításokon, amikor elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát, majd fametszeteinek kiállításával ejtette bámulatba az igazi művészetért rajongó, hozzáértő közönséget. A népi életből merített fametszeteinek Szolnokon átütő sikerük volt, ami Budapesten is megismétlődött, úgyhogy a kiváló szolnoki eredetű művészt a pécsi művésztelep hívta meg tagjai sorába. 26 n. n. 1935. Ez utóbbi kiállításról nincs információnk. 27 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok 47. cvf. 1937. június 17. 4. 398