A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Egri Mária: Egy huszadik századi fametsző, Patay Mihály (1910-1956)
éves koromban szülői ellenkezés ellenére, összeszedtem képeimet és bementem a szolnoki művésztelepre. A telep tagjai rögtön pártfogásba vettek. Pólya Tibor segítségével Pestre kerültem Aba Nóvák Vilmos iskolájába. 1931-ben a Képzőművészeti Főiskolára kerültem, ahol 5 évet végeztem el. Glatz Oszkár 2 0 osztályán festészetet, majd Varga N. Lajosnál grafikát tanultam, aki igen nagy hatással volt rám és művészetem mindjobban a grafika, főleg a fametszet felé tolódott át. 1939-ben a Kalotaszegi parasztszoba és a Tükör előtt c. fametszeteimmel elnyertem a római Collegium Hungaricum ösztöndíját. Római és olaszországi munkásságom eredményeként 1940 őszén rendkívüli olasz állami ösztöndíjban részesültem. Háromévi olaszországi tartózkodásomból 1 évet töltöttem a firenzei Accademia di Belle Artin-n, ahol F. Carena tanítványa voltam. Bejártam Olaszország összes jelentősebb városait és több hónapot töltöttem az észak afrikai olasz gyarmatokon is. Első kiállításom 1935-ben az Ernst Múzeumban volt. 1936-ban a Szinyei Merse Társaság tárlatán Mention Honorable-t kaptam s a Fővárosi Képtár megvásárolta a Parasztlakodalom c. nagy kompozíciómat. 1937-ben a Főváros polgármesterének grafikai nagydíját nyertem el. 1938-ban Pécs város tanulmányi ösztöndíját és a város grafikai díját nyertem el. Mint vendégtag szerepelek 1935 óta a szolnoki művésztelep kiállításain. A hazai kiállításokon kívül munkáim szerepeltek: Varsó és Krakkó (1938), Róma, Milano, Firenze, Bologna (1940-41), Velencei Biennale (1942), Berlin, Königsberg, Lipcse, München, Drezda, Bécs (1942M3), Helsinki, Stockholm (1943), újra Stockholm és Manchester (1947) nemzetközi kiállításain. 1949-ben a M. Művészek Szabad Szakszervezetében állítottam ki Budapesten. A Magyar Állam, Budapest Székesfőváros, a Hadimúzeum, vidéki városok és testületek tulajdonában több festményem és metszetem van. Témaköröm: főleg a Magyar Alföld szépségei és a magyar paraszt élete, munkája, öröme. Szeretem a tömegkompozíciókat és az életnagyságú tanulmányfejeket fametszetben. Művészi törekvésem: minél kevesebbel minél többet kifejezni, lestilizálva, néhol transzponálva, majd egymással szembeállítva az egyszerű natura és az elvont kifejezési fonna, teljesen egyéni megoldásban. Rendes tagja vagyok a Magyar Grafikusművészek Egyesületének és a Magyar Rézkarcolók Egyesületének." (Az önéletrajzon kívül a csatolt dokumentumok nem kerültek a múzeum Adattárába.) A dr. Semsey Andor számára 1949-ben írt önéletrajz informál a későbbiekben elhallgatott olaszországi évekről, hivatalos elismerésekről. Egyrészt a köztudatot akkor még kevéssé befolyásolta az alakuló diktatúra, másrészt a pályakezdő évek, az olaszországi tanulmányok, eredmények, művészi elképzelések hangsúlyával a művész a kutatómunkát folytató Semsey doktor magánjellegű kérésének akart megfelelni. A későbbi életrajzokkal együtt körvonalazódó pályaképet azok a publicisztikák teszik teljesebbé, amelyeket részben adataik, részben kortársi művészeti megítélésük miatt közlünk. A szolnoki sajtó akkor figyelt fel a fiatal Patayra, amikor a művésztelep alapításának harmincéves rendezvényeit tartották a kolónián. Az elsőéves főiskolást a „nagy öregek" 2 1 megtisztelték azzal, hogy kiállították két olajképét. Ebből az alkalomból keresi 20 Glatz Oszkár (1872-1958) 21 Aba-Novák Vilmos, Chiovini Fcrcnc, Fcnycs Adolf, Förstncr Dcncs, Istókovits Kálmán, Pólya Iván, Pólya Tibor, Révész Péter Pál, Szlányi Lajos, Udvary Dezső, Vidovszky Béla, Zádor István, Zombory Lajos dolgoztak akkor a művésztclcpen. 396
