A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Egri Mária: Egy huszadik századi fametsző, Patay Mihály (1910-1956)

A levélmelléklet hiányzik a dokumentumok közül. A szolnoki múzeum Művészettörténeti Adattárából közöljük 1953-as „önéletrajzát", illetve alig fél évvel később írt „önéletrajz kiegészítését", amelyet dőlt betűkkel illesztettünk az első életrajzba. 1953. X. 8. Önéletrajz; 1954. IV. 6. Önéletrajz kiegészítés. Mindkettő ellátva pecsétekkel, illetve a kézirat jobb oldalán „Szolnok megyei Áll. Építőipari Vállalat Szolnok, személyzeti osztály" és „É. M. 62. sz. Állami Építőipari Tröszt Szolnok. Irodaház II. em. Telefon: 24-76 11-38. Postafiók 50." - megjegyzéssel. „Önéletrajz Születtem 1910. VII. 3-án Szolnokon. Középparaszt családból származom. Négyen vagyunk testvérek, három fiú és egy leány. Édesapámnak 50-60 kat. h. szikes földje volt a Puszta-Fokorú-i határban, melyet élő és holt felszereléssel ellenszolgáltatás nélkül felajánlott, illet, átadott 1951. évben a Magyar Államnak. Édesapám 1951-óta garage őri minőségben a Vidéki Taxi Vállalatnál, János bátyám gépészi minőségben a Középtiszai Öntöző Vállalatnál, Péter öcsém motorszerelői minőségben a Vidéki Taxi Vállalatnál dolgozik. Húgom foglalkozása háztartásbeli, férje Bergendy István gépkocsi vezető a Szolnok megyei Kereskedelmi igazgatóságnál. Én gyermekkorom óta foglalkozom a rajzolással és iskoláim elvégzése után nagyszülői támogatással elvégeztem a Képzőművészeti Főiskola művészi tagozatát - majd állami ösztöndíjjal egy évet a római, egy évet pedig a firenzei »Accademia di Belle Artin« végeztem el. A képzőművészeti főiskolán mértant és építészetet is tanultam (alaprajz, homlokzati rajz, metszetek, különböző szerkezeti megoldások, építészeti stílusok és általában mindenféle építészettel kapcsolatos dolgokat). Azonkívül a Főiskolán építőművészetet is tanultam négy éven keresztül. 1938 óta a szolnoki művésztelepnek tagja vagyok, részt vettem számos hazai, valamint külföldi reprezentatív kiállításokon. (Krakkó, Varsó, Róma, Firenze, Velence, Stockholm, Helsinki, München, Berlin, Bécs, stb.) A háború folyamán a szolnoki honvéd csapat kórháznál zászlósi rangban hadigondozó tiszti beosztásban teljesítettem katonai szolgálatot. 1945 márciusában a kórház kötelékével együtt Sopronban szovjet hadifogságba estem, ahonnan 1946 év végén kerültem haza. Szovjet hadifogságból való hazatérésem után (1946. XII.) Két évig betegeskedtem, közben 1947. V1.-1950. VII-ig tanítottam, a Járműjavitó N. V., szolnoki Cukorgyár és a Szolnoki Papírgyár dolgozóinak képzőművészeti oktatását. 1948 év vége óta aktívan foglalkozom a képzőművészettel. Főleg a szocialista realista képzőművészet kialakításán. Ebbeni törekvésem képzőművészeti alkotásaimat többször bemutattam úgy Budapesten, mint a szolnoki képkiállításokon. 1948. XII. 31-én megnősültem, apósom gyári munkás a Járműjavítóban. 1948 évben 2 társammal bérelt földön rizst termesztettünk - fejenként 6-6 k. h. földön. 1949-es gazdasági évre a beállított rizstelepet átadtuk a Szabadság Tszcs.nek. 1948 év végén megnősültem és a részben helyreállított művésztelepen a rizsből szerzett jövedelemből családi életre berendezkedtem. Apósom Szilágyi Béla, a Járműjavító reszelővágó osztályán dolgozott. Jelenleg a Járműjavító újító osztályán dolgozik. Édesapám id. Patay János a Kiskereskedelmi Vállalat vásáros részlegénél éjjeliőr, öcsém Patay Péter, a 393