A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Matits Ferenc-Olbert Mariann: Petrasovszky Leó és Emmánuel festőművészek munkássága

oktatásra, amiről tanmenetei is tanúskodnak. Legfontosabbnak a technikai alapok elsajátítását tartotta, amely témában több értekezése is született. Szóban, falképei helyszíni bemutatóin adott elő, továbbá a rádióban tartott, falkép-festészettel foglalkozó értekezései alkalmával, ami nyomtatásban is megjelent. Művészeti iskola szervezését is tervezte. Tanítványait tanulmányi kirándulásokra vitte, múzeumlátogatásokat iktatott a tanmenetbe, rengeteg reprodukciót őrzött. Nem ragadt le saját művészeti területénél, nagyon fontosnak tartotta a széles körű műveltséget, a klasszikust és a modernt egyaránt." Leszkovszky később eltávolodott mesterének, Körösfőinek panteisztikus nézeteitől, és mély vallásossága miatt az egyházi festészet felé fordult. Legfontosabb falfestészeti művei közé tartoznak a Szent János Kórház kápolnájának (1927-33), a kaposvári székesegyháznak (1935-43) és a pécsi temetőkápolna kupolájának falképei. Ez utóbbihoz Petrasovszky Emmánuel is készített vázlatokat, de ezek nem valósultak meg.

1

2 Leszkovszky Körösfői-Kriesch Aladár örökösének vallotta magát a freskófestészetben, amint azt a technikát elemző több írásában is jelzi:,, Felejthetetlen emlékű mesterem, Körösfői Kriesch Aladár, Cennino Cennininek a festészetről írott könyve nyomán támasztotta fel az igazi freskótechnikát s ebbeli ismereteimnek legnagyobb részét neki köszönhetem" - írja 1930-ban.

1

3 Hasonlóan elismerően nyilatkozik Körösfőiről Petrasovszky Emmánuel is, aki a Keleti Egyház című folyóiratban 1934-ben így írt: „Boldogemlékíí zseniális prae-raffaelista művészünk, Körösfői Kriesch Aladár meghatározása szerint: a művészet a munka végzésében átélt gyönyörnek, a munka eredményében való kifejlődése. "'

4 Leszkovszky a gödöllőiek szellemi hagyatékát vitte tovább és örökítette át az Iparművészeti Iskola freskófestő diákjaira, így Petrasovszky Emmánuelre is, aki 1927ben díszítőfestészet szakon kiváló minősítéssel végzett. Petrasovszky Emmánuel nem tartozott semmiféle művészeti csoportosuláshoz. Pályája kezdetén többször dolgozott együtt - az Iparművészeti Iskolában megismert évfolyamtársával, jó barátjával - a mezőkövesdi Takács Istvánnal (1901-1985) és a falak dekoratív részeit készítő Nyíry Lászlóval. Az 1926-28-as években mint segítő művészt alkalmazta egy-két főiskolai professzor - így pl. Stein János, Leszkovszky György -, akik freskófestést vállaltak. Farkas Gyulával és Takács Istvánnal együtt készítették el 1926-ban a dunaföldvári belvárosi plébániatemplom freskóit. Buzsáky Imre pápai kamarás, a templom plébánosa dicsérő levelet írt a három művésznek, amelyben idézi dr. Szőnyi Ottó, a Műemlékek Országos Bizottsága előadója és Stein János iparművészeti iskolai tanár bírálatát, miszerint: „A jelenetek felfogását egyházias szelleműnek, kivitelét művésziesnek találtuk. A kompozíciók lelkes elmélyedésről, kiváló rajzoló készségről és jó színező érzékről tanúskodnak. A dekoratív részletek hatásosan egészítik ki az architektúrát. A festési technika szolid és tartósságot ígérő. Az összbenyomás kellemes. Ennél fogva a templom kifestését sikerült műnek tekintjük. "

1

5 Dunaföldvár után 1927-ben a szigetvári, 1928-ban a tolcsvai, 1929-ben és 1930-ban a sátoraljaújhelyi római katolikus templomban festettek együtt. Bár egymás alkotó lehetőségeit mindig tiszteletben tartották, Petrasovszky Emmánuel a társaitól erőteljesen különbözik nagy expresszivitású festői stílusával, témáinak választékos teológiai tar11 Bcnkő 2007. 25. 12 A kct darab fennmaradt üvegnegatív magántulajdonban van. 13 Leszkovszky 1930. 17-19. 14 Petrasovszky 1934. 67. 15 Buzsáky Imre levele Farkas Gyula, Petrasovszky Emmánuel és Takács István iparművész uraknak. Kelt: Dunaföldvár, 1926. szeptember 28-án. Magántulajdon. 367