A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Matits Ferenc-Olbert Mariann: Petrasovszky Leó és Emmánuel festőművészek munkássága

PETRASOVSZKY LEÓ ÉS EMMANUEL FESTŐMŰVÉSZEK MUNKÁSSÁGA MATITS FERENC-OLBERT MARIANN A lengyel eredetű, magyarrá vált, nemesi címet kiérdemelt Petrasovszky család - a hagyomány szerint - a lengyel szabadságküzdelmekben való részvétele miatt menekült Magyarországra,

1 és az ország északkeleti részén telepedett le. Id. Petrasovszky Leó

2 görög katolikus pap, esperes, cimzetes kanonok, polgári iskolaigazgató és lőcseihodermárki Hodermarszky Olga házasságában a korabeli szokásnak megfelelően gyakori volt a gyermekáldás. Tíz gyerekük született, azonban csupán hat élte meg a felnőttkort. Gyennekeik közül hárman - ifj. Petrasovszky Leó, Emmánuel és öccsük, Pál - lettek festőművészek és nyertek felvételt a Sátoraljaújhely kiválóságait tartalmazó lexikonba.

3 Kétségtelen tény, hogy a két hivatásos festőművész közül a fiatalabb, Emmánuel - akit környezete Manónak hívott, és műveit Manóként szignálta - hozott létre fajsúlyosabb, nagyobb művészi életmüvet.

4 Mivel életének utolsó harminc esztendejében testvére, Leó alkotótársává vált, így - habár a megbízásokat Emmánuel kapta, a munkák az ő neve alatt futottak és azok teljesítésének nagyobb terhe az ő vállán nyugodott - helyénvaló, ha munkatársáról, Leóról sem feledkezünk el. A leginkább tájképeivel tehetséget mutató Pál (Világ, 1903 - Sátoraljaújhely, 1990) végzettsége szerint jogász volt, azonban - különösen 1950-ben történt nyugdíjazását követően - sokat festett, és számos kiállításon is szerepelt munkáival. A Petrasovszky fivérek a művészetek iránti érdeklődést, a vízfestés technikáját az eperjesi katolikus főgimnázium kiválóan akvarellező rajztanárától, Török Gyula

5 festőművésztől sajátították el. Az idősebb fiú, Leó (Kisvalkó, 1896 - Sátoraljaújhely, 1981) 1931-ben szerzett művésztanári oklevelet a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol Bosznay István és Karlovszky Bertalan voltak a mesterei. Már főiskolás korában is küldött kiállításra alkotásaiból, így például 1928-ban a Műcsarnok kiállításán is szerepelt tőle kép. A II. világháborút megelőzően Sopronban és Pécsett vállalt művésztanári állást. A háborút követően Sátoraljaújhelyen élt és itt képzőművészeti kört vezetett. Budapesten kivül soproni, pécsi, sárospataki és sátoraljaújhelyi kiállításokon állított ki. Különösen a portréfestészetben és a tájképfestésben jeleskedett, de a II. világháborút követően testvére, Emmánuel alkotótársa lett szakrális köztéri alkotások létrehozásában. 1 A tanulmány jó példája az egymást követő művészettörténész generációk együttműködésének. A Pctrasovszky-testvérek működésére nagyapja révén felfigyelő Matits Ferenc c téma publikálásához Olbert Mariann közreműködését kérte, mivel a fiatalabb kolléga e tárgykörben évek óta eredményesen kutat. A közösen jegyzett írás - Matits Ferenc közlése szerint - túlnyomórészt Olbert Mariann munkája. 2 Id. Petrasovszky Leó (Csabalóc, Zemplén vármegye, 1869 - Sátoraljaújhely, 1957) személyére vonatkozóan: Diós 2005. 913. 3 Fehér 2001. 309-310. 4 Zádor-Genthon 1967. 744.; Scrcgélyi 1988. 481. (Petrasovszky Emmánuel); Bio-Bibliographischc Index 2000. 715.; Don-Lovas-Pogány 2006. 209.; Olbert 2006. 5 Török Gyula (Eperjes, 1879. június 5.-uo., 1963. március 18.). A művészt eredetileg Tureknck hívták, 1908-ban magyarosított. Scregélyi 1988. 631. (Török Gyula); Bragyáni 1931. 95.; Slovcnsky Biograficky Slovnik 1994. 107. 365