A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Kápolnai Iván: A KALOT agrárifjúsági mozgalom és Mezőkövesd

többsége a 80, sőt Zalában a 90%-ot is meghaladja. A fővárosban és a protestáns többségű Hajdú és Bihar megyében alig 1-2 KALOT egylet akadt. A KALOT után a következő napokban további mintegy másfélezer társadalmi és hitbuzgalmi egyesületet oszlattak fel, köztük több száz egyházi ifjúsági szervezetet. így megszűnt többek között a KALÁSZ (Katolikus Leánykörök Szövetsége) több mint öt és félszáz, a (kölni lelkész által alapított) KOLPING 136 szervezete, a több tízezernyi tagságú KIOE (Katolikus Ifjúmunkások Országos Egyesülete), a mintegy 10 ezer tagot számláló Emericana főiskolai diákszervezet, továbbá a keresztényszocialista szakszervezetek stb. Mindez a vallásos hitélet 1945 előtti méreteiről látszik tanúskodni, s ez csak tovább mélyült 1945 után. Bár számszerű adatok nem ismeretesek, de becslések szerint átmenetileg növekedett a templomba járók száma, és a megnövekedett igények kielégítésére a püspöki kar esti misék tartására kapott engedélyt Rómából. A katolikus könyvkiadás a papírellátási nehézségek ellenére fokozatosan gazdagodott: 1945-ben 66, 1946-ban 117, 1947-ben 206 könyvet állítottak elő. Az Actio Catholica gondozásában 1945 nyarán megjelent (a máig működő) Új Ember hetente nyújtott fórumot bizonyos kérdésekben a félhivatalos katolikus álláspont kifejtésére. Nagy jelentőségű volt (az 1930-as évek derekán indult, s ma is meglevő) Vigília havi folyóirat újraindítása 1946-ban a költő, irodalomtudós és cserkészvezető (1948-ban Kossuth-díjjal kitüntetett) Sík Sándor szerkesztésében. Nem sikerült azonban feloszlatni az Actio Catholica nevű szervezetet, mert nem társadalmi vagy hitbuzgalmi egyesület volt, hanem „a világiak apostolkodásának a szerve". Megalakulásakor sem kellett az 1930-as években jóváhagyatni a szabályzatot. Az országos és egyházmegyei központjain kívül nem voltak helyi szervei sem, valójában az egyházközségekre támaszkodott. A KALOT és más egyházi jellegű szervezetek megszüntetése miatt érkezett tömeges tiltakozások hatására a kormányzat engedélyezte 1946 augusztusban a Katolikus Parasztifjúsági Szövetség (KAPSZ) megalakulását azzal a szigorú kikötéssel, hogy a KALOT korábbi vezetői nem vehettek benne részt. A jezsuita rend hazai provinciálisa Nagy Töhötömöt Rómába küldte, onnan pedig - mint az előzőkben már szó esett róla - Dél-Amerikába kellett távoznia, mert ott kapott a rend generálisától működési területet. Kerkai Jenő pedig a kaposvári új rendház vezetője lett. A továbbra is rendkívül tevékeny házfőnök szociális központot („Centrum Centrale") hozott létre, és szorgalmazta országszerte az ún. ,falu-Manrézás" lelkigyakorlatok szervezését. Mindezen kívül a KAPSZ vezetése mögött is „szürke eminenciás"-ként fáradozott. Végül is a politikai rendőrség 1949. február 12-én letartóztatta, és a Budapesti Népbíróság hatévi kényszermunkára ítélte azzal a váddal, hogy az USA budapesti követségét rendszeresen tájékoztatta. Az „Elet a betűk mögött" címmel általa szerkesztett és a rendtársak tájékoztatását szolgáló, 1947^48 között hat alkalommal kb. 100 példányban megjelent néhány összeállítás azonban valójában a Magyarországon föllelhető magyar és idegen nyelvű folyóiratok szemléje volt. Nem fogadta el a bíróság azt a védekezését sem, hogy mindezt Mindszenty prímás egyoldalú tájékoztatásának ellensúlyozására tette, hogy az állam és az egyház kibékülését elősegítse. Az 1954. évi másik koncepciós perben Kerkai nagyobbrészt a - „fasiszta terrorszervezef'-nek minősített - KALOT-beli tevékenységéért 4 és fél évi büntetést kapott. A Népbíróságok Országos Tanácsa a kényszermunka büntetést fegyházban töltendő büntetésre módosította. Az 1956 októberi események alatti és utáni néhány hetes megszakítástól eltekintve (mikor módja lett volna szülőhazáját elhagyni) Kerkai szinte az utolsó 357