A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Kápolnai Iván: A KALOT agrárifjúsági mozgalom és Mezőkövesd

mozgástér az ország többségét alkotó földműves társadalomban. A háború utáni néhány évben megemelkedett a születési arányszám, s a természetes szaporodás is, főleg a szegényebb rétegekben. A kis falvakban, tanyákon szétszóródott, gazdaságilag és műveltségileg is elmaradottabb agrárlakosság összefogásával, aktivizálásával a múltban egyetlen szervezet, párt, mozgalom sem foglalkozott a nehezebb hozzáférés miatt, és talán a ráfordított munka hatékonysága is kétségesnek látszott. Erre vállalkozott az 1930-as években a karizmatikus adottságokkal rendelkező Kerkai Jenő Jézus Társasági szerzetes atya. Tudomásul véve, hogy az ipari munkásság már jórészt kicsúszott az egyház kezéből, úgy látta, hogy a lenézett és szervezetlen parasztságon kezdve kell visszahódítani az elszakadt rétegeket, nagyszabású szociális reformokkal, melyek gerince a földreform. A Zala megyei Csesztreg községhez csatolt, alig kétszáz lelkes kerkaújfalui, Kerka patak parti, bajor (mások szerint holland) származású Czinder Jenő vízimolnár fia 1904-ben született. (Nyolc dédszülője közül hat azonban az Őrség, Göcsej és a Zala megyei Hegyhát vidékéről szánnazott.) Négyéves korától anyai nagyanyja nevelte Zalaegerszegen, ahol Pehm József káplán (a későbbi Mindszenty bíboros érsek) volt a hitoktatója. Jezsuita novícius korában, a kalocsai gimnázium felügyelő tanáraként a vatikáni félhivatalos napilap, az Osservatore Romano cikkének hatására már 1931 -ben röpiratot fogalmazott, amely keményen ostorozta azokat a keresztényeket, akik képmutatóan az evangélium szavai mögé bújva kizsákmányolják a szegényeket, s így a nagytőke az egyház „spanyolfala" mögé rejtőzik. Rendkívül szociális érzékű felettese, Csávossy Elemér jezsuita tartományfőnök pedig nyomtatásban is megjelent cikkében azt írja, hogy a szegények kizsákmányolása éppen olyan égbekiáltó bűn, mint az ártatlanok meggyilkolása. Kerkai Innsbruckban, a jezsuita rend egyetemén folytatott teológiai tanulmányait befejezve hazatért, és pappá szentelése után - amikor fölvette a Kerkai családnevet - a Szegeden működő egyházmegyeközi szemináriumban kapott beosztást dogmatika és kísérleti lélektan tanítására. Főiskolai tanárként már 1935 nyarán megkezdte az ifjúság szervezését, a parasztságon kívül az ipari és kereskedelmi foglalkozásúakét is. XIII. Leó pápa 1891. évi „Rerum novarum", majd négy évtized múlva XI. Pius „Quadragesimo anno" kezdetű enciklikájának szociális javaslatait, és a külföldi egyházi kezdeményezések tapasztalatait akarta itthon kipróbálni. Ösztönző hatással voltak a belga iparos- és agrárifjúságnak a szervezetei (a JOC és a JAC), ismerte a Szlovenszkói Katolikus Ifjúsági Szervezetet is, de a legfontosabb külföldi mintakép a dán Hartvig evangélikus püspök szövetkezeti mozgalma volt. Az 1930-as években, a világgazdasági válság alatt és után megélénkült a szociális mozgalmi tevékenység. Megkezdődött az egyetemi Settlement mozgalom a mintegy 200 ezer főre becsült fővárosi barakk- és viskólakók egyik telepén. A XI. Pius pápa által kezdeményezett laikus apostolkodás, az Actio Catholica (AC) néven ismert intézmény több mint egy évtizedes késéssel Magyarországon is elindult, létrejöttek az Egyházközségi Munkás Szakosztályok (EMSZO), az évtized második felében a hagyományos szakszervezetek mellett a gyökeres változásokat igénylő hivatásrendi mozgalmak, megalakult az egyházaktól és pártoktól független országos hivatásszervezet stb. Ezeknél és más kezdeményezéseknél is erőteljesebb volt az agrárifjúság összefogását és aktivizálását célul tűző országos mozgalom, amely rövid idő alatt elért eredményeivel Európa-szerte is kiemelkedett. 350