A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Tarczai Béla: Fotográfia és társadalom. Fényképalbumok a Herman Ottó Múzeum Fotótörténeti Gyűjteményében

kielégítő termelés fölöslegessé tette az egyedi tervezésű, nehéz albumok használatát. Az albumok szerepe, jelentősége azonban megmaradt. Fokozatosan kialakult a 20. század igényeinek megfelelő, egyszerűbb megjelenésű, könnyed, praktikus albumforma, a ma is használt fekete, barna vagy sötétszürke betétlapokkal, a fedőlapon valami szolid díszítéssel. A képek behelyezése fix ragasztással (tehát véglegesen), vagy az ún. fotósarokkal történik. Az albumgyártók ezeken kívül más megoldásokkal is kísérleteztek. A technika és a társadalmi ízlés fejlődésével az embernek a fotóalbumokkal szembeni elvárásai is megváltoztak. A fotográfia alaposan kommercializálódott, a képjelenléte az életünkben megszokottá vált, anélkül, hogy a fotó közszükségleti cikk jellege megváltozott volna. A 19. század derekán a családi biblia helyét kezdte elfoglalni az ünnepélyes küllemű fényképalbum. Később már nem csak családi albumok készülnek, hanem az egyéb emlékkonzervek megőrzésére is alkalmassá válnak a kereskedelemben kapható - egyébként igényes megjelenésű - fűzött lapok. Leginkább az utazások, nyaralások emlékei kerülnek az ilyen albumokba, ezzel is kifejezendő azt a szándékot, hogy az ember nyomot hagyjon maga után a családban, netán a világban. Az albumok értéke a személyes érzelmeken túl megnőtt azáltal, ha a fényképeket hozzáértő, igényes fotográfus készítette. A fényképhez kapcsolódó érzelmi viszonyok teljességének érzékeltetésére, az eddigi gondolatsor befejezéseként még egy jelenséget kell megemlítenem: a nemzeti érzés kifejeződését. A fotó- és nyomdatechnika fejlődése a 19. század végén lehetővé tette, hogy nemzeti nagyjainkról - azokról is, akik a fénykép feltalálása előtt éltek - fényképszerű ábrázolások készüljenek, vizitkártya méretben. Ezek a képek kereskedelmi forgalomba kerültek. Ennek köszönhető, hogy több családi albumban megtalálható a honfoglaló ősök, II. Rákóczi Ferenc, de leginkább Deák Ferenc és a Magyarországon igen népszerű Erzsébet királyné képe is. A Herman Ottó Múzeum fotótörténeti gyűjteményében az eddigiekben említett albumtípusok mindegyike megtalálható. A továbbiakban ezekből kívánok néhányat bemutatni. A legrégebbi, de korától függetlenül is a legértékesebb a neves miskolci görög család egyik tagja, Pilta Erzsébet (Xifkovich Emiiné) albuma. A fotókon elvétve található feljegyzések szerint a képek az 1860-as években készültek Európa különböző nagyvárosaiban, és a család tagjait, a kiterjedt, nem mindennapi rokonságot és a hasonlóan bő ismeretségi kört mutatják be vizitkártyákon. Pilta Erzsébet 1846. augusztus 6-án született Miskolcon. A keresztelő pap Popovics György görögkeleti parochus, keresztapja Sina György bankár volt. Édesapja nemes Pilta János. A család, János és Mihály révén 1794-ben kapott I. Ferenc királytól címeres levelet. /. kép. Pilta Erzsébet családi albumának fedőlapja (1860 körül) 339