A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Veres Gábor: A népi bútorkészítés központjai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében ...

—«ea^ 1. kép. Hámoros János tanulólevele - 1858 Az inasnak négy évig kellett szolgálni. Beszegődéskor kettő, legényként történő felszabadításakor pedig négy rajnai forintot kellett fizetni. Hároméves vándorlás után, ha a „vándorló esztendeiről is elégséges leveleket mutatott" készíthette el a remeket. Az artikulus előírása szerint egy „három fijókos almáriumot író fijókkal és fenn álló almáriummal együtt és architecturával együtt és egy Ostáblát" kellett a céh által meghatározott idő alatt elkészíteni. Előírhatták az anyagot és a technikát is: „akár keményfából, akár kirakott munkával". Az általános szabályok alól azonban több kivétel is volt. így például három év tanulóidő után is lehetőség volt az inasok felszabadítására, ha alkalmassága miatt azt a mestere is támogatta. A remeklésnél pedig az özvegy mesternét vagy leányát feleségül vevő legénynek csak a sakktáblát kellett elkészíteni. A remek elfogadása után a mestertaksa 15, vidéki mesterek esetén 7 forint volt. Az egységes szabályozást követően 1823-ban kiadott újabb artikulus több kérdést pontosabban meghatározott.

7 Az inasok részére például hat hét próbaidőt vezetett be. Kevesebb lett a taksa a beálláskor, illetve a szabaduláskor, mindkét alkalommal 1,3 forintot kellett fizetni. A vándorlások idejére a vándorlókönyv mellé „Tanúságlevelet" is kaptak a legények, mely igazolta a jártasságukat a mesterségben. Ennek még a szövegét is olvashatjuk az artikulusok között. 7 Asztalosok privilégiuma - 1823, HOM HTD 76.10.6. 327