A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Horváth Zita: Egy borsodi mezőváros, Sajószentpéter konfliktusai földesurával az úrbérrendezés idején
19. „Ezelőtt két esztendőkkel azon tiszt egy szegény colonus embert megveretvén, a verés után mindjárt megbetegedett és azon betegágyábul soha fel nem költ, hanem megholt." 2 7 20. Töröss Tamás szabad kúriáján egy mészárszéket emeltek, ahol olcsóbban árulták a húst, mint a többi mészárszéknél, ezért sokan ott vásároltak. Praóz Ignácz és Lőcsey urak parancsára a hajdúk elvették a szegényektől a húst, és 50 pálca büntetést helyeztek kilátásba azok számára, akik továbbra is ebben a mészárszékben vásárolnak. 21. Azt is panaszolják a lakosok, hogy míg ők robotot teljesítenek a rétek után, addig az árendás zsidók ingyen legeltethetik lovaikat és szarvasmarháikat. Az itt részletezett panaszos levél, a korábban idézett tanúkihallgatások mind azt mutatják, hogy az úrbérrendezés, noha a jobbágyok helyzetét volt hivatva rendezni, nem mindenütt érte el a kívánt hatást. Voltak települések, ahol jelentős mértékben javított a parasztság helyzetén, de voltak olyan részei az országnak, ahol a terhek növekedését vonta maga után. Sajószentpéter sorsa - hasonlóan más mezővárosokéhoz, például a jogállását, népességszámát, foglalkozási struktúráját tekintve hasonló Keszthelyhez 2 8 - a korábbi állapotokhoz képest romlott. Ez részben abból fakadt, hogy az úrbérrendezés nem vette figyelembe a korábbi mezővárosi jogokat, a rendi társadalom hagyományos rendszere szerint jobbágynak és zsellérnek sorolta be a népességet, a korábbi privilégiumokat vagy megszüntette, vagy úgy rendelkezett, hogy bizonyos előjogok mellett - mint pl. az adók egy összegben való megváltása - megmaradhattak, ha a lakosok a földesúrral megegyeztek. Azonban Szentpéteren Szirmay gróf és annak tisztjei megfosztották a várost korábbi előjogaitól, ez azonban nem volt törvényszerű. A 19. században sem oldódtak fel a konfliktusok, a város több ízben folyamodott panaszaival a földesúrhoz, a vármegyéhez és a Helytartótanácshoz, amit az uralkodó fellebbviteli fórumnak jelölt meg. Ráadásul feszültségek mutatkoztak a város nemes és nem nemes lakói között is, annak ellenére, hogy korábban a terhek viselésében és az előjogok élvezésében is egység volt, sőt a 18. században egységesen léptek fel a város érdekében, amikor a földesúri hatalom minden eszközzel a privilégiumok megnyirbálásán munkálkodott. Az úrbéres telekkel rendelkező nemesek is összetűzésbe kerültek a földesúrral. 1841-ből van egy adat arra, hogy a szentpéteri zsellér helyeken lakó nemesek panaszt nyújtottak be a vármegyéhez, hogy Szirmay gróf a város határában lévő földek egy részét majorságához csatolta. A Helytartótanács elrendelte ezen földek visszaadását, de a földesúr ezt eddig nem adta vissza. Miért jelentek meg konfliktusok az úrbérrendezés után, amikor az uralkodó szándéka éppen a jobbágyok helyzetének javítása volt? Tudjuk, hogy a mezővárosok különös, sajátos helyzetet foglaltak el Magyarország településszerkezetében. Korábban a jobbágyság felemelkedésének, a jobbágyi kötöttségek lazulásának egyik lehetséges útja volt a falvak mezővárossá fejlődése, vagy a falusi jobbágyok mezővárosba költözése. A mezővárosi kiváltságok a jobbágyság számára a földesúri kötelékek lazulását jelentették. A mezőváros, még akkor is, ha földesúri tulajdonban volt, lazíthatta földesúri kötelékeit, saját önkormányzata révén többé-kevésbé maga intézte ügyeit. A földesúri szolgáltatások terheit közösen viselték a városlakók, ezért a jobbágyok nem mint egyének, hanem mint közösségek álltak szemben a földesúrral. Azonban Mária Terézia úrbérrendezése minden 27 Tóth 2007. 218. 28 Bcnda 2009. 280
