A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

János István: Esze Tamás irodalmi recepciója

jai felkelés históriáját. Az 1922-ben megjelent regény „Esze Tamás szörnyű csatáinak"

8 kettőszázhuszonötödik évfordulójára íródott, s joggal nevezhető a hegyaljai felkelés népi eposzának. Innen tekintve a történelmi hitelességet már nem lehet számon kérni a művön - ergo nem történelmi regény, hanem quasi eposz -, hiszen genezisében csupán az egyik összetevő a történeti szakirodalom és a korabeli krónikás feljegyzések, pl. Babocsay Izsák Fata Tarcaliensia

9 című müve, mely az 1697. évi hegyaljai események egyik legfontosabb forrása. Az események történeti hitelét azonban felülírja az a népmondai hagyomány, mely az író családjában is eleven, nemzedékről nemzedékre hagyományozódott, s melyben a valóság erősen átmitizálva van jelen. így lehet ebben a narrációban - épp a folklórhagyományhoz való erősebb kötődés miatt - a hegyaljai események centrális alakja Esze Tamás, holott erről sem a kortárs krónikaírók, sem pedig a történeti szakirodalom nem tudnak. Nem is tudhatnak, hiszen Esze Tamást még a felkelés kirobbanása előtt Károlyi Sándor Kiss Alberttel együtt elfogatta, s éppen kihallgatásukra vártak a felkelés idején, kiszabadulása után pedig rögvest sókereskedéssel kezdett foglalkozni.

1

0 Az anakronizmus azonban hihető: a főhős ezáltal válhat Akhilleuszhoz mérhető hérosszá, csatái, győzelmei, de még átmeneti veresége is így lehet az örökkévaló népi igazság új narrációja. Komáromi tollán az események és a történelmi figurák sajátos metamorfózison mennek át. Bár a regény időintervalluma mindössze fél esztendő, ebből is a hegyaljai felkelés három hónapja áll a középpontban, az örökletes sorsukat magukkal hurcoló, elvadult, mindenre kész szegénylegények bárhol előfordulhattak a 17. század végi Magyarországon, utódaikban pedig tovább élnek, indulataik újabb robbanásra feszülnek. Komáromi a jelennek üzen eme népi-történelmi-mitologikus parabolával a bukott felkelés után társaitól búcsúzó Esze Tamás szavain keresztül: „- Hiszen akadt hiba mibennünk is, de csüggedni azért sohasem szabad. Mert ha most egyenetlenséggel ver is az Isten, de feljön még a nap, amikor egy táborban leszünk, mi összes magyarok és lerázzuk magunktól minden ellenségünk láncait. Csak sohase csüggedni, fiaim!"

1

1 Hasonló mítoszteremtésre többé nincs példa Esze Tamás irodalmi utóéletében. Szántó György színvonalas ifjúsági regénye, az Esze Tamás talpasai inkább érzelmi motívumokkal átszőtt életrajzi regény, mely - ellentétben Komáromi művével - egy humanizált, kissé naiv-szentimentális portrét fest a kuruc hősről, aki nem csupán hűségesen szolgálja a fejedelmet, de a harcok közepette gondját viseli három árva kisgyereknek, a magyar Jancsinak, a román Juonnak és az ukrán Janónak, akik aztán derék fiatal katonákká is válnak, a közös szabadság harcosaivá. Bár II. Rákóczi Ferenc számos regénynek főszereplője, a kultuszteremtés kánonja szerint Esze Tamás ezekben a művekben legjobb esetben is epizódszereplő, aki azért látszik csupán, mert rávetül a fejedelmi glóriából egy halvány fénysugár. Pl. Herczeg Ferenc Pro libertate című regényében hihetően ábrázolja az ifjú Rákóczi szellemi útját, s általában a történeti alakokat is igyekszik hitelesen bemutatni, Esze Tamásról azonban negatív és prekoncepcionált portrét rajzol: egyszerűen csavargó jobbágyként szerepelteti a regényben. Laczkó Géza ellenben, akinek legnagyobb vállalkozása volt a Rákóczi-re8 Komáromi i. m. 8. 9 Babocsy 1815. 10 Esze 1966. 33-39. 11 Komáromi i. m. 213. 267