A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Bodnár Tamás: Kis Panna. Egy 17. századi szendrői szépasszony története
A jegyzőkönyv szerint Panna a vádak alól csak húsz becsületes szavahihető emberrel tisztázhatja magát, mint ahogyan a vád is húsz ember tanúvallomását állította ellene. Panna a bíróságon nem jelent meg, hanem megbízott prókátorával, Kállay Pállal képviseltette magát. A vádat Becskeházy András alispán nevében Mándi István ügyész vezette. Az ügyész a vádlott meg nem jelenése miatt a tárgyalás kezdetén a kilátásba helyezett büntetések kiszabását kívánta, az ügyvéd azonban az ügyirat másolatainak vádlottnak való megküldését hiányolta. Az ügyész szerint a vádlott, a megnevezett bűnök mellett, a meg nem jelenés miatt makacsság bűnével is vádolható. Emiatt kölcsönös nyelvváltság bűnével illették egymást a vád és védelem képviselői. A térvényszék elfogadta a vád felvetését, de nem ítélte el a korábbiakban felhozott törvények szerint Kis Pannát. Ügyét a Királyi Tábla elé terjesztésre javasolták, és Pannát levelesítették, azaz közönséges gonosztevőkhöz hasonlóan bárki megölhette, javait elvehette. Ez súlyos büntetésnek számított a korban, de mégsem jelentette a törvényes, hóhér általi kivégzést. Maradtak lehetőségei az elítéltnek, pl. ha távolabb költözött, ahol nem ismerték személyesen, illetve egy bizonyos kisebb területen elzártan élhetett, ahol az őt ismerő emberek nem bántották. Vagy egyszerűen ezt az ítéletet az őt jól ismerő megyei vezetők egyszerűen nem is vették komolyan. Hivatalból el kellett járniuk, és a lehetőségekhez mérten enyhe ítélet hozatalára törekedtek. Kis Panna vélhetően semmiféle konkrét büntetést nem kapott, a pernek a királyi tábla elé terjesztéséről nincs tudomásunk. Ki is volt az, aki ennyire szorgalmazta a vádemelést, ami miatt a rokon Becskeházy Andrásnak el kellett járnia az ügyben? Erre egy két évvel későbbi jegyzőkönyvi bejegyzés adjameg a választ. 1677 júniusában Vay Ábrahám kérte Kis Anna, özvegy Cseresnyés Mártonné ellen kiadott proscriptionális levél másolatát Becskeházy alispántól. 7 6 A másolatot meg is kapta. Itt tűnik fel az üggyel kapcsolatban először a Vay család, majd 1682-ben Ibrányi Anna, Vay Ábrahámné az „egyébként paráznaság okán korábban már törvényesen elmarasztalt és megbüntetett Kis Anna elleni kérelmére levelet kell írni Rédey Ferencnek". 7 7 Ibrányi Anna unokatestvére volt Bárius Péternek, a fiatalon, 1668-ban elhunyt, legutolsó Báriusnak. A pert tehát bizonyára Ibrányi Anna vádja robbanthatta ki, aki unokatestvérének elcsábításával és megmérgezésével vádolta meg Pannát. A Báriusvagyont, amely a Vay család birtokainak később is tetemes részét képezte, már részben 1668-ban megszerezték. Éppen ezért több kérdés is felvetődik ezzel kapcsolatban. Miért kellett az emberölési váddal 1675-ig, hét évet várni? A Szabolcs megyei származású családból Ibrányi Anna mit keresett Szendrőben Bárius Péter halálakor? Ápolta őt esetleg korábban, betegsége alatt? Apró birtoktestei voltak ugyan már a Bárius rokonság révén Borsod megyében, de ezek jelentéktelenek voltak a Szabolcs megyeiekhez képest. 17 lóban a Vay leszármazottak osztozásakor kiderül, hogy a család 104 birtoktestéből közel 50 korábban az egykori Bárius család birtoka volt. 7 8 A Rhédey családban több Ferenc is élt a 16-17. században, többek között a néhány hónapig, 1657-ben erdélyi fejedelem Ferenc. 1682-ben azonban csak a Kolozs megyei főispán, Rhédey Ferenc élt. Mivel Bárius Péter anyja Bárius Ferenc első felesége, Rhédey Erzsébet volt, a rokoni szálak és befolyás miatt keresték fel a Vayak Rhédeyt. Az események további sorsa számunkra ismeretlen. Egy biztos, Kis Panna e két kivételtől eltekintve háborítatlanul élte tovább életét vagy Szendrőn, vagy Geltovics Jánost 76 B.-A.-Z. M. Lt. IV-501/a. 9. köt. 482. 77 B.-A.-Z. M. Lt. IV-501/a. 10. köt. 133. 78 B.-A.-Z. M. Lt. XIII-25. Platthy inventárium. 260
