A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Bodnár Tamás: Kis Panna. Egy 17. századi szendrői szépasszony története

halt, ennek felesége idősebb Fáy Istvánhoz ment feleségül. Ők viselték eleinte gondját a felnőtté váló fiatalnak. Panna ifjabbik Fáy Istvánnal is szerelmi kapcsolatot tartott fenn. Elképzelhető, hogy Bárius Péterrel, aki így ifj. Fáy István mostoha unokatestvére lett, ez utóbbin keresztül léptek közelebbi kapcsolatba. Hol Péter járt Pannához vacsorázni, hol Bárius baldachinos ágyán háltak együtt. A fő vádpont, amely Péter vér szerinti unokatestvére, Vay Abrahámné Ibrányi Anna részéről érte Pannát, Bárius Péter megmérgezése volt. Erre, amint a körülményekből kiderül, Kis Pannának semmi oka nem volt. A vádló kilétére csak később, 1677-ben és 1682-ben derül fény. Bárius Péter 1668-ban, élete kivirágzásának legelején, rövid betegség után halt meg, amely indokul szolgálhatott Vaynénak a mérgezés vélelmezésére és a vádemelésre. Bárius Péter temetési meghívója több információt is tartalmaz: „Az Felséges mindenható Bölcs Istennek a bűnös emberi nemzet ellen kimondott megváltoztathatatlan kemény szentenciája lévén az halálnak zsoldja, melyet senki ez világra születettek közül, s az én jó emlékezetű édes öcsém, néhai nemzetes és vitézlő bánfalusi Barius Péter uram is el nem kerülhessen. Midőn életének legkellemetesb s virágzóbb állapotjában úgymint 18-dik esztendejében. Istennek és édes szülőhazájának, s kedves sok jóakaróinak szíves szolgálatjokra legalkalmatosb lehet vala, ez csalárd világnak állhatatlansága szerint kevés ideig tartó, súlyos és keserves betegsége után lelkét az ő teremtő Istenének megadta. Ez gyarló életbül kimentek, ugyanitt az szendrei ősi házánál, ez elmúlt július havának 8-dik napján, reggeli 4 óra tájban. Nékem több édes atyámfiaival együtt elfelejthetetlen szívbeli gyászos keserűségemre. Mivel pedig az romlandó test mindenek felett az ő közönséges anyjának, az földnek való megadatását kívánja, ehhez képest jóakaró uraim, s kedves atyámfiai őkegyelmek tetszésekből megemlített édes öcsémuram hideg tetemének, régi jó emlékezetű édes eleihez illendő tisztességes eltakarítását rendeltem ugyan itt az Szendrei végházban, boldog emlékezetű praedessorinak szokott temető helyén. Die nona mensis septembris reggeli 7 órakorban Isten kegyelmes segedelmébül véghez vitetni. Kegyelmed ez okáért mint bizodalmas jóakaró uramat kérem, meggondolván az emberi sorsnak változandó voltát, méltóztassék a megemlített napon és helyen jelen lenni, és kívánatos jelenlétével néhai boldog emlékezetű édes öcsém uram hideg tetemének utolsó tisztességes eltakarítását ékesíteni. Mely fáradtsághoz keresztyéni jó akaratját adja a jó Isten örvendetes dolgában szolgálhassam meg kegyelmednek. Várván kegyelmed jó válaszát, kívánom hozzá Isten kegyelmedet szerencséltesse boldogul és jó egészségben. Datum Szendrővia Die 20 mensis Augusti Anno 1668."

4

9 Bárius Péter halálakor rokonai a család nagyságának megfelelő végtisztességgel temették el az ifjút. Halotti zászlót készíttettek neki fehér selyemből, amire a család kihaltát szimbolizáló lefelé fordított címer került, a zöld halmon álló, arany nyílvesszőt csőrében tartó holló, valamint az alábbi vers került: „Olvasó állja meg e zászló címerét látva, szent versét jó szándékkal olvasd. Sarja Bárius híres nemzetségnek, sújtva végzettől, Péter a kő alatt nyugszik. Kiváló ifjú volt, tudományban jártas, kedves hazának éke s reménye. Hordta magyar föld szendrei várnak tájékán e család kiváló szülöttét. Ferenc, a győzelmes karú atyja, tekintélyes volt, nagylelkű és kedvelt. Kivirult, de leszáradt gyorsan virága, a rózsa hervadva hullik, s halva 49 B.-A.-Z. M. Lt. XIII-13. Fs.: III. No.: 211. Külzetcn: „Nemzetes vitézlő Fulo István Úrnak, nekem becsülettel való jó akaró úrnak adassék." 253