A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Gál-Mlakár Viktor: „Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!" Megelőző régészeti feltárás a sajószentpéteri református nagytemplom körül
A rétegmegfigyeléseinket összevetve a magassági adatokkal, ezt a réteget a templom déli előterében, a 3. árokban sl9-cel jelölve, is azonosítani tudtuk. Azaz egy aránylag nagy kiterjedésű felszínnel számolhatunk, mely közvetlenül kapcsolódik a templom korainak tartható falához, esetleg második építési periódusához. A járószintbe mélyed két nagyméretű cölöplyuk is, melyek a templom egy esetleges (át)építésének állványzatát tarthatták, vagy a járószint felett állt, vagy a templomnak nekiépült építmény tartószerkezetének része lehetett. Kérdés, hogy az egymástól mintegy 4 m távolságra lévő cölöplyukak mellett, miért nem kerültek elő a szerkezet további részeire utaló nyomok. Ennek az épületnek vagy épületrésznek a pusztulása valószínűsíthető a padló felett húzódó s57 paticsos réteg alapján. A templom legkorábbi falának épült neki, talán a második építési periódusban az 1. pillér. Ennek építési ideje sajnos pontosan nem megállapítható a 90'-es évek első felének szintsüllyesztése miatt. A pillérnek feltártuk, a mai felszín alatt 10 cm-rel húzódó alapozási kiugrását is, mely a pillérnek csak a keleti és az északi oldalán épült meg. A környezetében, közvetlenül az alapozási kiugrás szintje alatt talált 15. század második felére keltezett pénzek miatt építését, a művészettörténeti analógiák alapján a 15. század utolsó harmadához köthető szentélyátépítés periódusához kapcsolhatjuk. Az 1. pillértől keletre lévő templomfalnak szintén előkerült, mintegy 50 cm széles alapozási kiugrása, mely azonban csak 40 cm-re mélyed a mai felszín alá, és ráül a vastag habarcspadlóra. Ez az alapozás nekiépült a pillér keleti oldalának. Szerepe, kialakításának jellege és oka még kutatásra szorul. A jelenleg feltárt területek közül a legkésőbbi periódust képviseli a templom északi falától 5-6 m-re megtalált 80 cm széles kőfal, mely a 18. századi forrásokban említett templom körüli fallal hozható kapcsolatba. Továbbá szintén a kora újkorban vagy az azt követő időkben egészítették ki a templom külső falsíkjait markáns lábazati kiugrásokkal. A feltárás egyik legérdekesebb momentuma volt, hogy egyetlen középkori temetkezés, vagy annak bármilyen nyoma sem került elő. Ennek pontos magyarázata egyelőre még nem ismert. Feltételezhetjük, hogy ugyan a 14. század gazdasági fellendülése indukálta egy új templom építését, de temetkezőhelyként még továbbra is a település ősi temploma szolgált. Ugyanakkor el kell gondolkodnunk azon a lehetőségen is, hogy a sajószentpéteri Szent Miklós templom nem plébániatemplom funkciót töltött be a település életében, hanem pl. olyan szerzetesi közösség templomának épülhetett, amely az amúgy is igen csekély számú forrásokban nem jelenik meg. 4 7 Erre utalhat talán a templom szokatlanul nagyméretű szentélye is. A további régészeti feltárásokon túl, az egyházi épület szerepének értelmezését további történeti kutatásoknak kell tisztáznia. 47 Tóth 2009. 161 243
