A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Gál-Mlakár Viktor: „Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!" Megelőző régészeti feltárás a sajószentpéteri református nagytemplom körül
A 3. és 4. vázak az említett pillér keleti oldalán, közvetlenül annak alapozási kiugrása mellett -30 cm-es mélységben (+127,77 Btfm) kerültek elő. A közvetlenül egymáson fekvő halottak dél-észak tájolásúak, mindkettő nyújtott helyzetben feküdt. A felső váz karjai a hasa előtt keresztbe téve kerültek elő, az alsó váz karjai a test mellett nyújtott helyzetben feküdtek. A felső, 23-40 év közötti férfi mellkasán egy bronztűt, ill. több kisméretű kapcsot találtunk. Az alsó, szintén férfihez tartozó váz bal könyökén egy bronz párizsi kapocs került elő (7. kép). A sírok ill. a vázak helyzete alapján a következő megállapításokat, következtetéseket tehetjük: mivel a vázak a mai felszíntől mért maximum -30 cm-es mélységben feküdtek, így a sírgödröket az 1990-es évekig kb. 1 m-rel magasabban lévő eredeti szintből, vagy annak közeléből indíthatták. Ez a tény, a síroknak a keresztény rítustól való eltérő tájolása, valamint az előkerült csekély számú melléklet kora is arra utal, hogy kései, 17-18. századi sírokat találtunk. A temetésekre talán a templom 17. század végén - 18. század első felében, a reformátusok által elvégzett újjáépítését_követően kerülhetett sor. Ez a feltárt temetőrészlet azonosítható az 1769. évi canonica visitatio-ban leírt, a reformátusok templom körüli temetőjével. 4 4 A 4. és 6. szelvények bontása közben, közvetlenül a humuszréteg alatt, -20-30 cmes mélységben jelentkező barna rétegből két, jó állapotú pénzérme is előkerült. Az egyik Hunyadi János kormányzó, a másik Hunyadi Mátyás király ezüstdénárja. Közvetlenül az 1. pillér keleti oldala előtt megtalált s55 kettős temetkezés alatt húzódó rétegből, -30-35 cm-es mélységből további egy, Hunyadi János kormányzó által veretett érme került elő. 45 Mindhárom lényegében azonos mélységből és rétegből felszínre került, 15. század közepére, második felére keltezhető pénzérme határozza meg a terület kronológiai viszonyát, valamint a szintsüllyesztés vertikális, időben kifejezhető mértékét is. Az 1990-es évek szintsüllyesztése a templom északi előterében úgy tűnik, hogy még a 16. századi rétegeket is elpusztította. 4 6 Az 1. és 2. pillér között kijelölt 3. szelvény egész területén, kevert, néhol habarcsos, barna színű rétegek alatt, mintegy -45-50 cm-es mélységben (+127,32 - 127,47 Btfm) egy igen masszív, de finoman rétegzett öntött habarcsos járószint (s47) került elő. Ennek a szintnek a szelvényünk határain belül nem találtuk meg a széleit, sőt az az északi irányban, a 6. szelvény területén túl is folytatódott. A járószintet takaró s46 rétegből vörös színű kerámiatöredékek, pl. egy kiöntőcsőr darabja került elő (11. kép 2.). A 3. szelvény nyugati metszetfala előtt, s47-be ásva egy nagyméretű, 40 cm átmérőjű cölöplyuk (s52) foltja mutatkozott (8. kép). Az északi fal lábazati síkjától 110 cm-re lévő, 50 cm mély cölöplyuk átvágja az itt 20 cm vastag s47 habarcsos szintet, majd az alatta húzódó feltöltésen is keresztülhaladva, -85 cm-es mélységben egy újabb, ezúttal már csak 3-5 cm vastag habarcsos rétegbe mélyed bele. Betöltéséből a 15. század közepére keltezhető pohár töredéke került elő (11. kép 8.). 44 Hasonló mélységből, tájolással és lclctanyaggal került elő két temetkezés, Wolf Mária 1987. évi ásatásán is. 45 Mindhárom pénzérme olyan jó állapotban maradt meg, hogy éremképük alapján könnyen bcazonosithatóak voltak. 46 Mindezek megerősítik az északi szelvényeinkben előkerült kerámialclctek alapján tett megfigyeléseinket, mely szerint mázas, azaz térségünk kerámiatipológiája szerint, a 16. század második felére keltezhető kerámiaanyaggal ill. rétegekkel nem számolhattunk. 237
