A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Gál-Mlakár Viktor: „Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!" Megelőző régészeti feltárás a sajószentpéteri református nagytemplom körül

felszín szintjében húzódik, így pontos építési ideje sajnos a fentiekben leírt okok miatt egzakt módon szintén nem meghatározható

3

9 (5. kép). A déli oldal kutatóárkaiban tett megfigyeléseink Az 1. kutatóárkunkat a templom déli oldalán, a főbejáratától keletre eső területen jelöltük ki. A mintegy 15 m hosszú és 1,5 m széles árok bontása során, meglepő módon csupán kevés régészeti objektumot ill. jelenséget azonosíthattunk. A felső, mintegy 30 cm vastag kevert réteg alatt egy aránylag vastag 10-15 cm-es habarcsos, apróköves, építési(?) réteg (slO) húzódott. Ebből sajnos leletanyag nem került elő. Ez alatt egy kb. 40 cm vastag barna színű, aránylag homogén feltöltés (sl 1) található (+127,07 - 127,67 Btfm). Ebből elsősorban 15. századi, homokkal soványított rózsaszínes, vörös ill. fehér kerámiatöredékek kerültek elő. Az sl 1 alján több rétegben vékony, 1-3 cm vastag, tiszta habarcsos csíkok (sl2) húzódtak, melyek az 1. árok nyugati és középső szakaszán voltak megfigyelhetőek. Az sl2 réteg alatt már csak az altalajnak tekinthető fekete, humuszos, termőföld jellegű homogén réteg (sl3) mutatkozott, melyből 13. századi és esetlegesen őskori kerámiatöredékek kerültek felszínre. Az átlag -80 cm-es mélységben (+126,75 - 127,11 Btfm) húzódó s 13 rétegnek a felülete, mely az 1. árok minden pontján igen jól megfigyelhető volt, majdnem vízszintes vonalat követett, és igen élesen elvált a felette lévő rétegektől. Ez egy tereprendezést, adott esetben építést megelőző planírozást jelezhet számunkra, melyet összefüggésbe hozhatunk a történeti források által a 14. század közepére keltezhető első templom építésével is. Ennek az első templomnak az építését megelőzően állhatott az a csupán alapozásában megfigyelhető észak-déli irányú habarcsba rakott kőfal, melynek maradványa az 1. árok középső szakaszán került elő. Az s 13 fekete rétegbe mélyedő, és egy kősor „magasságban" megmaradt kőfal (s 14) szélessége átlag 120-140 cm. Ehhez a korai kőfalnak a pusztulásához kapcsolhatóak azok az s 12-vel jelölt habarcsos csíkok, melyek részben a falcsonk felett, részben a falcsonk nyugati oldalán voltak megfigyelhetőek. Ezt a falat azonban igen korán, talán az első templom építésének idején visszabonthatták, mivel az sl 1 rétegben a falkiszedés nyomait már nem találtuk meg, azaz annak létrejöttekor, tehát a terület planírozásakor ezt a kőfalat maradéktalanul megsemmisítették.

4

0 A feltárás következő szakaszát az épület délnyugati oldalán jelöltük ki. A templom délnyugati előterében lévő nyomvonalszakasz gépi bontását az itt húzódó kerítés közelsége akadályozta. Ezért itt csak egy 5 m hosszú terület kutatására nyílt lehetőségünk (3. árok). A3, ároktól keletre lévő főbejáratig terjedő területen, egy 2,5 m x 1,5 m kiterjedésű szelvényben (2. szelvény) folytattunk kutatást. A3, árokban a kevert felső réteg alatt, két vastagabb (10-20 cm vastagságú), sárgásfehér színű, habarcsos, köves - építési, planírozási(?) - réteg (s 16 és sl 8, utóbbi +127,73 - 127,82 Btfm) is jelentkezett. Az árok északi metszetfalában -80 cm-es mélységben (+127,40 - 127,47 Btfm) sikerült megfigyelnünk egy 3-8 cm vastag, nyugat felé enyhén vastagodó vörös színű, paticstörmelékes pusztulási réteget (s21) (6. kép). Erről a rétegről, 39 A három pillért a feltárás vegén megtisztítottuk, felületüket mintegy 10-15 cm-rel kiemeltük a föld fölé, hogy a tervezett tereprendezéskor ne kerüljenek újra föld alá. 40 A fentebb leírt rétegviszonyokhoz hasonlókat figyeltünk meg a templom szentélyétől délkeletre húzott 2. kutatóárkunkban is. így ezek leírásától most a terjedelmi korlátok okán eltekintünk. 232